~Hyomin szemszöge~
Miután haza értem egy
újabb unalmas iskolai nap után,megcsináltam a leckéim azután beültem a gép elé.Mivel nem volt semmi
érdekes sehol ezért gondoltam megnézem a suli kosár csapatát,biztos jól áll
Luhannak a kosaras mez.Több kép is volt a csapatról,de egyiken se láttam őt.A
suli egész honlapját átnéztem,de sehol sem volt,semmilyen Luhan nevű
srác.Kicsit aggódni kezdtem,hogy lehet ő is a Garam sulisok közé
tartozik.Próbáltam nem erre gondolni,de egyszerűen nem ment ki a fejemből.Ha
tényleg közéjük való,akkor egész idő alatt hazudott nekem,mivel ő tudta,hogy én
melyik suliba járok.Kérlek Istenem,ha más suliba is jár,legalább ne a Garam
legyen az…Előkutattam a zsebemből a telefonom,kikerestem Luhan számát és félve
megnyomtam a hívás gombot.Már épp azon voltam,hogy leteszem,de hirtelen
beleszólt.
-Szia!-szólalt meg
vidáman.
-Szia!
-Miért hívtál?
-Figyu,ráérsz
most?Valamiről beszélni szeretnék.
-Persze.Telefonon
beszéljük meg vagy találkozzunk valahol?
-Inkább találkozzunk.A
parkban jó lesz?
-Aha.Pár perc és ott
vagyok.-és ezzel letette.Kimentem a házból és miután bezártam az ajtót
elindultam a park felé.Gyors léptekkel mentem,így gondoltam biztos fogok rá
várni még,de nem.Ő már ott állt a füvön és az eget kémlelte.Meghallotta
lépteimet így hátra fordult,és mikor meglátta,hogy én vagyok azonnal
elmosolyodott.
-Szia!-köszönt újra.-Nos
miről kell beszélnünk?-fordult teljesen felém és kezeit zsebre vágta.
-Te tényleg a Garam suliba
jársz?-tértem azonnal a lényegre.Először megdöbbentette kérdésem,de mikor rájött,hogy
komolyan gondolom lehajtotta a fejét.
-Honnan tudtad
meg?-kérdezte halkan úgy,hogy még mindig a földet nézte.
-Az most nem
lényeges.Inkább az a fontos,hogy miért hazudtál?Mit hittél meddig fogom
elhinni,hogy a mi sulinkba jársz?-akadtam ki egy kicsit.
-Nem hazudtam.Nem mondtam
ki konkrétan,hogy a ti sulitokba járok.-emelte fel a fejét.
-De utaltál rá.És én hülye
meg persze mindent elhittem neked.-kezdtem könnyezni.
-Hyomin…ne sírj
kérlek.-jött közelebb hozzám.
-Hagyj.-léptem hátrébb
majd ő is megállt.-Miért csináltad ezt?Nem lett volna egyszerűbb ha az este
után már nem találkozunk?
-Nem,nem lett volna.Azon
az estén elindult bennem valami.Olyan érzés kerített hatalmába amit még sose
éreztem.És ezt te váltottad ki.Azóta csak te jársz a fejembe és nem tehetek
ellene…
-Figyelj…teljesen megértem
azt amit mondasz,mert én is így vagyok vele.-erre a mondatomra felcsillantak
szemei.-De azt te is jól tudod,hogy köztünk nem lehet semmi.Nem
kockáztathassuk,hogy kirúgjanak minket az iskolákból egy ilyen hülye dolog
miatt.
-Szerinted ez hülye
dolog?Szerinted a szerelem hülyeség?-akadt ki egy kicsit.
-Luhan…-hirtelen
megéreztem valami hideget az orromon.Felnéztem az égre és az eső cseppek
elkezdtek hullani az égből.Egyre gyorsabban érték el a földet.-Ezt a dolgot
inkább hagyjuk abba jó?Így lesz a legjobb hidd el…-mondtam nehezen a szavakat,a
már zúduló esőben.
-Valakinek igen,de nekünk
biztos nem.-ezzel a mondatával megragadta karom és magához húzott.Megéreztem
esőtől nedves ajkait az enyémeken.Nem tudtam elleni tenni.Annyira bele
estem,hogy muszáj voltam vissza csókolni.Egyik kezemmel bele túrtam vizes
hajába,másikkal pedig pólóját szorongattam.Ujjainkat hirtelen összefonta és
szívéhez tette.És ekkor vált el tőlem is.-Remélem érzed,hogy ezt csak te tudod
belőlem ki váltani.Soha nem volt még ez velem.Úgyhogy ez a te hibád is.-Akár
mennyire élveztem a dolgot,és tényleg éreztem,hogy szíve nagyon hevesen ver,nem
tehetem ezt.Ettől csak rosszabb lesz nekünk.
-Luhan,ne nehezítsd meg a
dolgot.Én azért jöttem,hogy lezárjuk a dolgokat.Nem azért,hogy egy újabb
fejezetet kezdjünk el.El felejtelek,és neked is el kell engem.Többször nem
fogunk találkozni,ezt megígérem neked.Isten veled Luhan.-és ezzel elrohantam
onnan.Hallottam,hogy még többször is a nevemet kiáltja,de nem figyeltem
rá.Vagyis megpróbáltam.Szakadó esőben,könnyektől áztatott arccal,sírástól vörös
szemekkel futottam az utcákon.Több órának tűnt mire hazaértem.Amint becsuktam
magam mögött az ajtót,lerogytam a földre és őrült nagy bőgésbe kezdtem.Egyszerűen
nem tudtam megállítani a könnyeimet.Estébe nyúló sírás volt,amiből az lett,hogy
a földön aludtam el.Minho már délután nem volt itthon,így nem tudott rajtam
segíteni.De most legalább ki sírhattam magam…
~Jiyeon szemszöge~
Suli után nem csináltam
sok mindent.Csak az ágyon feküdve néztem a plafonra,ahol egy folt volt.Azon
kattogott az agyam,hogy vajon hogyan került az oda…A telefonom csörgése törte
meg a szobában loholó csöndet.Kicsit meglepődtem a kijelzőn szereplő név
láttán,de azonnal felvettem.
-Szia!-szóltam bele
gyorsan.
-Szia!-köszönt vissza
Minho édes,de mély hangján.
-Miért hívtál?
-Csak azt akarom tudni,hogy
otthon-e vagy.
-Igen itthon vagyok.Miért?
-Átmehetek
hozzád?-teljesen ledöbbentem a kérdésén.-Hyomin még nem ért haza,és egyedül vagyok.Meg
amúgyis régen láttalak.-hallottam hangján,hogy mosolyog.
-Persze,gyere.Még
emlékszel a címemre nem?
-De.Sose fogom
elfelejtni.Akkor addig szia!
-Szia!-tettem le a
telefont.Régebben sokat járt át hozzám.Egyedül és Hyominnal is.De ez valahogy
abba maradt.Így örülök,hogy most újra át jön.Azóta nem is láttam őt.Vajon még
mindig olyan helyes mint régen?Habár azóta már öregedett.Akkot már biztos
jobban néz ki.Régen nagyon tetszett nekem,és láttam rajta,hogy neki is
bejövök.Egyikünk se csinált semmit,csak stíröltük egymást.Imádtam őt teljes
egészében.Maga a tökéletes férfi.Vissza emlékezésemet a csöngő zavarta meg,így
azonnal az ajtóhoz rohantam.
-Szia!-villantotta
gyönyörű mosolyát miután kinyitottam az ajtót.Még mindig olyan tökéletes,mint
eddig.Sőt,még helyesebb lett.
-Szia!-mosolyodtam el én
is.-Gyere!-tárta kijjebb az ajtót.-Minek köszönhetem látogatásod?-álltam meg
vele szembe,miközben a cipőjét vette le.
-Hát…azért is mert rég
láttalak.-egyenesedett fel,így a fejem is feljebb kellett vinnem,hogy a szemébe
nézzek.-És azért is,mert hiányoztál.-ölelt át erősen.
-Te is
hiányoztál.-viszonoztam ölelését.Olyan melegség töltött el azzal az egy
szavával,mint még sose.Elengedett,majd a konyha felé vettük az irányt.-Kérsz
valamit inni?Vagy esetleg enni?-fordultam meg hirtelen,de nem kellett
volna,mivel szorosan mögöttem jött így nekem jött.
-Bocsi.-mondta
nevetve,amire nevetéssel válaszoltam.-Amúgy van még egy dolog amiért át
jöttem.-váltott át komolyra.
-Oké,mondjad a harmadik
okot is.-ültem fel a konyha pultra.Régi szokásom,hogy nem a székre ülök hanem a
pultra…Pontosan elém állt,és megtámaszkodott mellettem a pulton.Zavarba jöttem
közelségétől.Arcunk is nagyon közel volt egymáshoz.És így,hogy én a pulton
ültem egy szintben voltak.
-Figyelj….Ezt már rég
elakartam mondani,de nem volt sose merszem.Már amikor először találkoztunk,akkor
nagyon megtetszettél.És ez idő alatt teljesen beléd estem.Nem tudom,hogy te mit
érzel.De én többet akarok ennél.Többet a barátságnál…-nézett mélyen a szemembe.Nem
gondoltam volna,hogy ezt érzi irántam.
-Már amikor először találkoztunk?-döbbentem
le.
-Igen…És te…mit gondolsz
erről?-kérdezte félve.
-Én is így érzek.Már az
elejétől kezdve.-mosolyodtam el.
-Tényleg?-virult fel
azonnal.
-Tényleg.
-Annyira örülök.-ölelt át
szorosan.
-Megértem,hogy örülsz,de
azért megfojtani nem kell…
-Bocs…Hidd el nem akarom
megölni,azt akit szeretek.
-Szóval
szeretsz,mi?-karoltam át nyakát,hogy közelebb legyen hozzám.
-De még mennyire.-ölelte
át derekam.-És ezért reménykedek
abban,hogy a barátnőm leszel.
-Szíves örömest.-húztam
közelebb.Már semmi levegő nem volt köztünk.Édes ajkait már enyémeken éreztem,és
soha többé nem akartam,hogy elvegye őket róla.Nyelve lassan átcsusszant számba
és harcra hívta sajátom.Elvette az összes levegőmet,ezért el kellett tőle
szakadnom.
-Amúgy én is
szeretlek.-tettem hozzá halkan.
-Azt hittem,már sose
mondod ki.-kuncogott,ami mosolyra késztetett.Egész délután és még este is nálam
volt.De nem bántam.Már indult volna haza,de én akkor felajánlottam neki,hogy
nem-e alszik nálam.Azt mondta ki nem hagyná ezt a lehetőséget.Együtt bújtunk be
a takaró alá és még ott is beszélgettünk egy kicsit,de engem hamar elnyomott az
álom.Remélem sokáig maradunk együtt és,hogy Hyomin is jól fogja fogadni….
Szia ^.^
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik ez a történet, remélem még sokáig folytatod :) Mikor hozod a kövi részt?? Már nagyon várom, sok sikert! *-* ~
Szia! Nagyon tetszik, amit írsz. Mikor várható új rész?
VálaszTörlésOh,most nagyon örülök,hogy látom valakinek tetszik :3 ezen a héten nem sok időm volt,de megpróbálok minél hamarabb hozni új részt :)
VálaszTörlésKíváncsian várjuk ;)
VálaszTörlésez nagyon jóóóóó, siess a következővel lécciii *kiskutyaszemek*
VálaszTörlésMikor hozod az új részt? Már nagyon türelmetlenek vagyunk.
VálaszTörlésbocsánat hogy kések x3 Jiyeon szemszögéhz még csak ma jött meg az ihlet x3
VálaszTörlés