3.rész-Együtt

~Hyomin szemszöge~

Miután haza értem egy újabb unalmas iskolai nap után,megcsináltam a leckéim azután  beültem a gép elé.Mivel nem volt semmi érdekes sehol ezért gondoltam megnézem a suli kosár csapatát,biztos jól áll Luhannak a kosaras mez.Több kép is volt a csapatról,de egyiken se láttam őt.A suli egész honlapját átnéztem,de sehol sem volt,semmilyen Luhan nevű srác.Kicsit aggódni kezdtem,hogy lehet ő is a Garam sulisok közé tartozik.Próbáltam nem erre gondolni,de egyszerűen nem ment ki a fejemből.Ha tényleg közéjük való,akkor egész idő alatt hazudott nekem,mivel ő tudta,hogy én melyik suliba járok.Kérlek Istenem,ha más suliba is jár,legalább ne a Garam legyen az…Előkutattam a zsebemből a telefonom,kikerestem Luhan számát és félve megnyomtam a hívás gombot.Már épp azon voltam,hogy leteszem,de hirtelen beleszólt.

-Szia!-szólalt meg vidáman.

-Szia!

-Miért hívtál?

-Figyu,ráérsz most?Valamiről beszélni szeretnék.

-Persze.Telefonon beszéljük meg vagy találkozzunk valahol?

-Inkább találkozzunk.A parkban jó lesz?

-Aha.Pár perc és ott vagyok.-és ezzel letette.Kimentem a házból és miután bezártam az ajtót elindultam a park felé.Gyors léptekkel mentem,így gondoltam biztos fogok rá várni még,de nem.Ő már ott állt a füvön és az eget kémlelte.Meghallotta lépteimet így hátra fordult,és mikor meglátta,hogy én vagyok azonnal elmosolyodott.

-Szia!-köszönt újra.-Nos miről kell beszélnünk?-fordult teljesen felém és kezeit zsebre vágta.

-Te tényleg a Garam suliba jársz?-tértem azonnal a lényegre.Először megdöbbentette kérdésem,de mikor rájött,hogy komolyan gondolom lehajtotta a fejét.

-Honnan tudtad meg?-kérdezte halkan úgy,hogy még mindig a földet nézte.

-Az most nem lényeges.Inkább az a fontos,hogy miért hazudtál?Mit hittél meddig fogom elhinni,hogy a mi sulinkba jársz?-akadtam ki egy kicsit.

-Nem hazudtam.Nem mondtam ki konkrétan,hogy a ti sulitokba járok.-emelte fel a fejét.

-De utaltál rá.És én hülye meg persze mindent elhittem neked.-kezdtem könnyezni.

-Hyomin…ne sírj kérlek.-jött közelebb hozzám.

-Hagyj.-léptem hátrébb majd ő is megállt.-Miért csináltad ezt?Nem lett volna egyszerűbb ha az este után már nem találkozunk?

-Nem,nem lett volna.Azon az estén elindult bennem valami.Olyan érzés kerített hatalmába amit még sose éreztem.És ezt te váltottad ki.Azóta csak te jársz a fejembe és nem tehetek ellene…

-Figyelj…teljesen megértem azt amit mondasz,mert én is így vagyok vele.-erre a mondatomra felcsillantak szemei.-De azt te is jól tudod,hogy köztünk nem lehet semmi.Nem kockáztathassuk,hogy kirúgjanak minket az iskolákból egy ilyen hülye dolog miatt.

-Szerinted ez hülye dolog?Szerinted a szerelem hülyeség?-akadt ki egy kicsit.

-Luhan…-hirtelen megéreztem valami hideget az orromon.Felnéztem az égre és az eső cseppek elkezdtek hullani az égből.Egyre gyorsabban érték el a földet.-Ezt a dolgot inkább hagyjuk abba jó?Így lesz a legjobb hidd el…-mondtam nehezen a szavakat,a már zúduló esőben.

-Valakinek igen,de nekünk biztos nem.-ezzel a mondatával megragadta karom és magához húzott.Megéreztem esőtől nedves ajkait az enyémeken.Nem tudtam elleni tenni.Annyira bele estem,hogy muszáj voltam vissza csókolni.Egyik kezemmel bele túrtam vizes hajába,másikkal pedig pólóját szorongattam.Ujjainkat hirtelen összefonta és szívéhez tette.És ekkor vált el tőlem is.-Remélem érzed,hogy ezt csak te tudod belőlem ki váltani.Soha nem volt még ez velem.Úgyhogy ez a te hibád is.-Akár mennyire élveztem a dolgot,és tényleg éreztem,hogy szíve nagyon hevesen ver,nem tehetem ezt.Ettől csak rosszabb lesz nekünk.

-Luhan,ne nehezítsd meg a dolgot.Én azért jöttem,hogy lezárjuk a dolgokat.Nem azért,hogy egy újabb fejezetet kezdjünk el.El felejtelek,és neked is el kell engem.Többször nem fogunk találkozni,ezt megígérem neked.Isten veled Luhan.-és ezzel elrohantam onnan.Hallottam,hogy még többször is a nevemet kiáltja,de nem figyeltem rá.Vagyis megpróbáltam.Szakadó esőben,könnyektől áztatott arccal,sírástól vörös szemekkel futottam az utcákon.Több órának tűnt mire hazaértem.Amint becsuktam magam mögött az ajtót,lerogytam a földre és őrült nagy bőgésbe kezdtem.Egyszerűen nem tudtam megállítani a könnyeimet.Estébe nyúló sírás volt,amiből az lett,hogy a földön aludtam el.Minho már délután nem volt itthon,így nem tudott rajtam segíteni.De most legalább ki sírhattam magam…

~Jiyeon szemszöge~

Suli után nem csináltam sok mindent.Csak az ágyon feküdve néztem a plafonra,ahol egy folt volt.Azon kattogott az agyam,hogy vajon hogyan került az oda…A telefonom csörgése törte meg a szobában loholó csöndet.Kicsit meglepődtem a kijelzőn szereplő név láttán,de azonnal felvettem.

-Szia!-szóltam bele gyorsan.

-Szia!-köszönt vissza Minho édes,de mély hangján.

-Miért hívtál?

-Csak azt akarom tudni,hogy otthon-e vagy.

-Igen itthon vagyok.Miért?

-Átmehetek hozzád?-teljesen ledöbbentem a kérdésén.-Hyomin még nem ért haza,és egyedül vagyok.Meg amúgyis régen láttalak.-hallottam hangján,hogy mosolyog.

-Persze,gyere.Még emlékszel a címemre nem?

-De.Sose fogom elfelejtni.Akkor addig szia!

-Szia!-tettem le a telefont.Régebben sokat járt át hozzám.Egyedül és Hyominnal is.De ez valahogy abba maradt.Így örülök,hogy most újra át jön.Azóta nem is láttam őt.Vajon még mindig olyan helyes mint régen?Habár azóta már öregedett.Akkot már biztos jobban néz ki.Régen nagyon tetszett nekem,és láttam rajta,hogy neki is bejövök.Egyikünk se csinált semmit,csak stíröltük egymást.Imádtam őt teljes egészében.Maga a tökéletes férfi.Vissza emlékezésemet a csöngő zavarta meg,így azonnal az ajtóhoz rohantam.

-Szia!-villantotta gyönyörű mosolyát miután kinyitottam az ajtót.Még mindig olyan tökéletes,mint eddig.Sőt,még helyesebb lett.

-Szia!-mosolyodtam el én is.-Gyere!-tárta kijjebb az ajtót.-Minek köszönhetem látogatásod?-álltam meg vele szembe,miközben a cipőjét vette le.

-Hát…azért is mert rég láttalak.-egyenesedett fel,így a fejem is feljebb kellett vinnem,hogy a szemébe nézzek.-És azért is,mert hiányoztál.-ölelt át erősen.

-Te is hiányoztál.-viszonoztam ölelését.Olyan melegség töltött el azzal az egy szavával,mint még sose.Elengedett,majd a konyha felé vettük az irányt.-Kérsz valamit inni?Vagy esetleg enni?-fordultam meg hirtelen,de nem kellett volna,mivel szorosan mögöttem jött így nekem jött.

-Bocsi.-mondta nevetve,amire nevetéssel válaszoltam.-Amúgy van még egy dolog amiért át jöttem.-váltott át komolyra.

-Oké,mondjad a harmadik okot is.-ültem fel a konyha pultra.Régi szokásom,hogy nem a székre ülök hanem a pultra…Pontosan elém állt,és megtámaszkodott mellettem a pulton.Zavarba jöttem közelségétől.Arcunk is nagyon közel volt egymáshoz.És így,hogy én a pulton ültem egy szintben voltak.

-Figyelj….Ezt már rég elakartam mondani,de nem volt sose merszem.Már amikor először találkoztunk,akkor nagyon megtetszettél.És ez idő alatt teljesen beléd estem.Nem tudom,hogy te mit érzel.De én többet akarok ennél.Többet a barátságnál…-nézett mélyen a szemembe.Nem gondoltam volna,hogy ezt érzi irántam.

-Már amikor először találkoztunk?-döbbentem le.

-Igen…És te…mit gondolsz erről?-kérdezte félve.

-Én is így érzek.Már az elejétől kezdve.-mosolyodtam el.

-Tényleg?-virult fel azonnal.

-Tényleg.

-Annyira örülök.-ölelt át szorosan.

-Megértem,hogy örülsz,de azért megfojtani nem kell…

-Bocs…Hidd el nem akarom megölni,azt akit szeretek.

-Szóval szeretsz,mi?-karoltam át nyakát,hogy közelebb legyen hozzám.

-De még mennyire.-ölelte át derekam.-És ezért  reménykedek abban,hogy a barátnőm leszel.

-Szíves örömest.-húztam közelebb.Már semmi levegő nem volt köztünk.Édes ajkait már enyémeken éreztem,és soha többé nem akartam,hogy elvegye őket róla.Nyelve lassan átcsusszant számba és harcra hívta sajátom.Elvette az összes levegőmet,ezért el kellett tőle szakadnom.

-Amúgy én is szeretlek.-tettem hozzá halkan.

-Azt hittem,már sose mondod ki.-kuncogott,ami mosolyra késztetett.Egész délután és még este is nálam volt.De nem bántam.Már indult volna haza,de én akkor felajánlottam neki,hogy nem-e alszik nálam.Azt mondta ki nem hagyná ezt a lehetőséget.Együtt bújtunk be a takaró alá és még ott is beszélgettünk egy kicsit,de engem hamar elnyomott az álom.Remélem sokáig maradunk együtt és,hogy Hyomin is jól fogja fogadni….