2.rész-Érzelmek

~Hyomin szemszöge~

Egész hétvégén csak Luhanre tudtam gondolni.És még hétfőn suliban is őt kerestem,de sehol sem láttam.Lehet megbetegedett és nem jött…Vagy az is lehet,hogy nem ide jár…Remélem az első választás.

Ebédszünetben a magyar cuccaim pakoltam be a szekrényembe,majd az udvarra készültem,de találkoztam Jiyeonnal így beszélgettünk egy kicsit.

-Na,találkoztál azóta azzal a fiúval a bálból?-kezdte azonnal.

-Nem.Sajnos…-szomorkodtam.

-Attól még,hogy most nem találkoztatok attól még fogtok biztosan.Ne add fel.-mosolygott bíztatóan.

-Oké.-mosolyodtam el én is.-Ezért szeretlek annyira,te mindig tartod bennem a lelket.-nevettem fel és szorosan átöleltem.Ő is velem együtt nevetett.Miután elengedtük egymást Jiyeon mintha lefagyott volna.Nem értettem miért,így hátra fordultam,hátha valami mögöttem van.És igazam volt,Sehun állt előttem.Először rám,nézett aztán Jiyeonra.

-Beszélhetünk?-szólt Jiyeonhoz.

-Persze.-válaszolta.

-Akkor én most megyek.-mutattam az udvar felé.-Majd hívlak.-köszöntem el Jiyeontól.

Láttam,hogy bemennek az osztályukba.Na majd holnap kifaggatom Jiyeont.Kimentem az udvarra és egyből ezren támadtak le,hogy meséljenek mindenféléről.Ez az ára a népszerűségnek,de engem nem zavar.

Miután hazamentem,gyors megcsináltam néhány leckét,azután mivel jó idő volt kimentem a közeli parkhoz.Csak egy kis erdős park ahová nem sokan járnak.Most is így volt.Rajtam kívül egy árva lélek sem volt a közelben.Lefeküdtem a fűbe és az eget kémleltem.

-Azt hittem ide rajtam kívül nem jár senki.-szólalt meg egy fiú hang,ezért felültem.

-Én pedig azt,hogy én rajtam kívül senki.De úgy látszik mindketten tévedtünk.-kijelentésemre elmosolyodott,mire azt hittem ott helyben elájulok.

-Leülhetek ide e bájos teremtés mellé?-kérdezte,mire felvontam szemöldököm.

-Luhan?-lepődtem meg.

-Szia!-mosolygott még mindig.-Szóval leülhetek?

-Persze.-mosolyogtam most már én is.Lehuppant mellém és az eget kezdte figyelni.Én is ezt szerettem volna csinálni,de valahogy ő jobban érdekelt.

-Kerestelek ma suliban,de nem láttalak sehol.-szólaltam meg egy kis idő múlva.

-Nem volt kedvem be menni.-felelte azonnal.

-Oh,értem.És holnap jössz?

-Nem hiszem.Szerintem egész héten otthon leszek.

-Ahha….az kár.-amint kimondtam ezt a két szót azonnal elvörösödtem,mert félmosolyra húzta száját.

-Az.-válaszolta egyszerűen.-Figyi,nem megyünk el egy fagyira?-kérdezte aranyosan.

-Elmehetünk,de nálam nincs pénz szóval én nem eszek.

-Így is,úgy is meghívnálak butus.-nevetett fel aranyosan.

-Tényleg?Köszi,kedves vagy.-álltunk fel.

-Ez alap egy ilyen lánynál mint te.-indultunk el.

-Ezt hogy érted?

-Egy ilyen szép lánynál mint te.-nézett rám mosolyogva.

-Ne mondj már ilyeneket,létszi.Utálom mikor teljesen elvörösödök.-temettem arcomat kezembe.

-Nem baj.Majd a fagyi lehűt.-karolta át válam.Na a mostani hőmérsékletem még akkor se csökkene ha bele raknának a fagyasztóba.A fagyizóban mindkettőnknek vett két gombóc fagyit.Leültünk az egyik üres asztalhoz és fagyizás közben beszélgettünk.Kiderült,hogy kosaras és hogy nagyon jó is benne.Mondta,hogy jövő héten lesz egy kosár meccs a Nadam és a Garam iskola között.Ott legalább meglátom milyenek a Garam sulisok.

Rá nézett a kezén lévő órára és arckifejezéséről már tudtam,hogy mit fog mondani.-Sajnos most mennem kell.Cseréljünk számot és majd hívlak,hogyha találkozni akarok veled,jó?-mosolygott aranyosan.

-Jó.-odaadtam neki a telefonom és bele írta a számát.Majd odaadta az övét és bele írtam a sajátomat.-Akkor majd hívlak.Szia!-köszönt el és el is tűnt.Szomorú voltam,hogy egész héten nem lesz suliban,de boldog is mivel számot cseréltünk.Remélem hamar felhív.Luhan után én is azonnal elhagytam a fagyizót és haza sétáltam.Otthon csináltam magamnak egy gyors vacsit,majd lefürödtem és elraktam magam holnapra.

~Jiyeon szemszöge~

Miután elengedtük egymást Hyominnal,észrevettem,hogy valaki áll mögötte és miután megláttam ki az azonnal lefagytam.Hyomin is hátra fordult,hogy megnézze mi történt.Sehun először rá majd rám nézett.

-Beszélhetünk?-intézte hozzám kérdését.

-Persze.-feleltem röviden.

-Akkor én most megyek.-mutatott Hyomin az udvar felé.-Majd hívlak.-szólt még hozzám majd elment.Sehunnal bementünk az osztályunkba mivel ebédszünetben általában nincs bent senki így egyedül lehettünk.

-Na miről szeretnél beszélni?-ültem fel padomra ami az első sorban található.

-Rólunk.-állt meg pontosan előttem és megtámaszkodott kezeivel mellettem a padon.Még így is magasabb nálam.

-Sehun ezt már megbeszéltük pénteken.-sóhajtottam.

-Nem érdekel.Tudom,hogyha nem is szeretsz,de valamit még érzel.És ezt nem hagyhatjuk kárba veszni.-mondta komolyan.

-Sehunnie….-Jézus de rég hívtam így.Még akkor amikor jártunk.

-Látod?Még mindig így hívsz.-húzta félmosolyra száját.

-Jó igazad van.Még mindig érzek valamit.De nem tudom,hogy mit.Mert utálnom kéne téged,de egyszerűen nem vagyok erre képes.-mondtam el érzéseim.

-És miért kellene utálnod?-értetlenkedett.

-Ne mond,hogy nem emlékszel.-mondtam kissé gúnyosan.Megrázta fejét,jelezve,hogy tényleg nem emlékszik.-Ch…Tudod azért kellene haragudnom,mivel te megcsaltál engem és ezért szakítottunk.Ha tényleg nem emlékszel…-teljesen ledöbbenve nézett először majd rájött,hogy mit tett és lehajtotta a fejét.

-Azt már megbeszéltük még akkor…

-Még se emlékszel rá.-vágtam közbe.-És attól még,hogy be voltál baszva mint valami nem tudom mi,az nem jogosít fel arra,hogy bárkit megdöngess éjjelek éjjelén.Basszus,nem tudod mit éreztem akkor amikor egy hülye kurvát találtam az ágyadban és nem téged.És te még nem is kértél érte rendesen bocsánatot.Legjobban ez baszta fel az agyam.-borultam ki teljesen.És eljött amitől eddig féltem.Elsírtam magam…Amióta ez a dolog történt eldöntöttem,hogy Sehun miatt nem fogok már soha sírni.Lehajtottam a fejem és úgy próbáltam vissza fojtani a könnyeket.

-Ne sírj kérlek.-nyúlt állam alá és felemelte fejem.-Tudod milyen rossz téged sírni látni?

-El tudom képzelni.-flegmáskodtam.-Figyelj!Az ami köztünk volt,és most a péntek estére gondolok…-figyelmeztettem-…tényleg jó volt.DE többször nem fordulhat elő.Ezt remélem tudod.Ez  csak amolyan düh és szomorúságból létrejött szex volt.Ne éld bele magad,hogy szeretetből feküdtem le veled.

-Jó,gondoltam.Én ezzel csak boldoggá akartalak tenni.És most is arra törekszek.Vagyis törekednék ha meg tudnál bocsátani.

-Nem olyan könnyű,mint azt hiszed.-folyt le újabb könnycsepp az  arcomon.

-Ne sírj már!-Azt vártam,hogy dühösen fogja mondani és letörli az arcom,de nem.Hangja gyengéd volt és ahelyett,hogy letörölte volna könnyeim csak simán megcsókolt.Most hamar észbe kaptam és mielőtt messzebre mentünk volna,ellöktem magamtól.

-Sehun kérlek ne kezdjük újra.-néztem rá.

-Jól van értem.Csak még az,hogy ha baj van akkor kérlek legelőször hozzám gyere és velem beszéld meg.Rendben?-nézett kérlelően a szemembe.

-Jó,megígérem.-nem tudtam neki nemet mondani.Miután megígértem neki becsöngettek így elment tőlem a helyére én pedig lepattantam a padomról és leültem a székemre.Az biztos,hogy először Hyominhoz fogok menni ha baj van,de utána Sehun lesz az első.Nem mintha másra nagyon számíthatnák.Sehunnal a nap folyamán többször nem beszéltem.Délután nem volt kedvem leckét írni,gondoltam majd holnap lemásolom valakiről.Kicsit gépeztem,meg tévéztem azután már este is lett így lefürödtem és elmentem aludni.