1.rész-A bál

~Hyomin szemszöge~

-Hyomin!Hyomin-futott a szekrényemhez Jiyeon.

-Mizujs?-kérdeztem unottan,tudtam mit akar mondani.

-Van új pasim.-ugrált mellettem.

-Gondoltam.-csuktam be szekrényajtóm.

-Most miért vagy ilyen?

-Mivel ő a 3. ebben a hónapban.

-De ő más.-mondtam az utolsó szót vele együtt,mire elnevettük magunkat.-Vagyis reméljük.-karolt belém és elindultunk az utolsó óráinkra.Nem tudom,hogy tudja így váltogatni a pasikat.És mindig a fiúk akarnak vele járni.Velem miért nincs ez?Na jó,már akartak velem járni többen is,de én vissza utasítottam őket.Még várok az igazira…

-Képzeld,azt hallottam,hogy néhány Garam iskolás be akar sunnyogni a bálra.-álltunk meg szekrényem előtt utolsó óráink után.

-És ez miért olyan rossz?-vettem ki táskámat.

-Jhaj,te még nem ismered őket.-rázta fejét Jiyeon.-Ha sokan jönnek akkor tönkre fogják tenni.És főleg,hogy álarcos bál lesz,nem fogjuk őket hamar felismerni.

-Szerintem nem mernek olyan sokan jönni,mert a tanárok ismerik őket,vagyis gondolom.Amúgy kivel mész?

-Hát az új pasimmal.

-És amúgy,hogy hívják?

-Öhm…-gondolkodott el.

-Hát ez jó kezdet.-csuktam be nevetve szekrényem.

-Nem akarnál inkább velem jönni?-jelent meg Sehun Jiyeon mögött.

-Miért akarnák veled menni?-fordult meg és összefonta karjait melle alatt.-Ölég itt a suliban elviselnem téged,nem akarlak utána is.

-Hidd el,ha most nem lenne pasid,akkor mindenképp velem jönnél.-hagyott minket Sehun ott egy félmosollyal.

-Annyira utálom.-idegeskedett Jiyeon miközben a kijárat felé tartottunk.

-Aha,persze.-mosolyodtam el.

-Most mi van?-tárta szét kezeit.

-Semmi,semmi.-legyintettem.

Otthon előkészítettem a báli ruhám (fehér,comb középig érő,derékig testhez simuló,onnan pedig szét ágazik),a hozzá illő cipőt és elmentem fürödni.Miután vettem egy jó kis habfürdőt,hajamat kicsit begöndörítettem és hátul egy kis részét össze fogtam,feltettem egy kis sminket,majd felvettem a ruhát és a cipőt is.Előhalásztam az álarcom a fiókomból és a tükröm elé álltam.Elégedett vagyok a kinézetemmel.

-Hyomin,kész vagy?-szólt be bátyám,Minho.

-Igen,már megyek.-Még gyors megigazítottam a ruhám és kimentem Minhohoz.

-Gyönyörű vagy!-nézett rajtam végig.

-Köszi!-kuncogtam.

-Mehetünk?-tette ki kezét,hogy bele karoljak.

-Mehetünk.-karoltam belé.Akárki,akármilyen cikinek tartja,hogy én a bátyámmal megyek a bálba,én nem így gondolom.Már rég tudtuk,hogy mi együtt fogunk menni.Hát mi ennyire szeretjük egymást.Beléptünk a tornaterembe,ami gyönyörűen ki volt díszítve.A terem két felén,ahol a lelátók vannak,rózsaszirmok voltak elszórva.Mindenhol rózsaszín,piros és fehér lufik repkedtek.Egyszerűen lélegzetelállító.

-Nos,gondolom az első táncot nem velem akarod táncolni.-engedett el Minho miután beléptünk.

-Nem,megengedem,hogy el menj csajozni.-nevettem.-És köszi,hogy eljöttél velem.

-Tudod,hogy bármikor számíthatsz rám.-ölelt meg.-Amúgy se tudtam volna választani,hogy kivel jöjjek.

-Ó,értem.-mosolyodtam el.-Na menj,majd otthon találkozunk.-indultam el a pult felé.Ahhoz képest,hogy sulis bál,csoda,hogy alkoholos italok is vannak.-Egy vodka-dzsúszt létszi.-szóltam a pultos fiúnak,aki egy mosoly kíséretében elkészítette az italom.-Köszi.-mondtam mikor lerakta elém a kész italt.

-Na találtál már pasit?-jött oda hozzám Jiyeon.

-Még csak most jöttem.-nevettem,majd bele ittam italomba.-Hol hagytad a pasidat?-néztem rá.

-Hagyom,hagy bulizza ki magát a haverjaival.-legyintett.

-Ó értem.-bólintottam.Kicsit örülök,hogy nem vele van,mert az a fiú nem hozzá illik.Tudom kivel illenek össze,de sajnos „állítólag” utálják egymást.

-Felkérhetem e bájos teremtést egy táncra?-szólt nekem egy fekete álarcos fiú.Gyönyörű mosolya elvakított.Haja kicsit kócos ,de látni rajta,hogy így van beállítva.

-Hajrá kislány.-suttogta nekem Jiyeon,miközben elment mögöttem.Muszály volt elmosolyodnom.

-Persze.-adtam kezem,az ismeretlen kezébe.Válaszom csak egy újabb mosollyal jutalmazta.Bevezetett a parkett közepéra,majd egyik kezével derekam fogta másikkal pedig kezemet.Ekkor felcsendült egy szám amire tangózni szoktak.A zene hallatára mosoly szökött arcomra,majd bele kezdtünk  a tangóba.Elképedtem tánc tudásán.Nem gondoltam volna,hogy egy fiú így tud tangózni.Miután véget ért a szám,körbe néztem,és azt vettem észre,hogy a többi ember körbe áll minket és tapsol.Szóval ilyen jól táncoltunk?Mikor a közönség is észre vette,hogy vége a táncunknak,vissza álltak a helyükre és tovább táncoltak.Én csak bámultam gyönyörű szemeibe az ismeretlen partneremnek.

-Jól táncolsz!-szólalt meg végül ő.

-Köszönöm.Ez rólad is elmondható.-dicsértem meg én is.

-Áh nem is.-vakarta meg tarkóját,mire elnevettem magam.-És megtudhatnám e gyönyörű,jól táncoló hölgy nevét?-fogta meg kezem.

-Hyomin.És a szőke hercegé?Vagyis inkább rózsaszín.-nevettem újra.

-Luhan vagyok.-felelte mosolyogva.-Most el kell búcsúznom,remélem még találkozunk.Nagyon örültem Hyomin.-csókolta meg kézfejem.

-Én is örültem.-néztem mélyen a szemébe.Egy mosollyal az arcán fordult meg,majd a tömegbe indult.Még akkor is néztem utána amikor már nem is láttam.Ez az egy tánc teljesen feldobta az estémet.Egész este jól mulattam.Csak azaz egy dolog zavart,hogy az este folyamán többször nem láttam Luhant,pedig jó lett volna….

~Jiyeon szemszöge~

Remélem Hyominnak sikerül azzal a fiúval össze jönnie.El kéne már neki egy pasi…Meg kéne keresnem az új pasimat.Semmi közös nincs bennünk…ideje szakítani.Mikor már fel akartam adni,meghallottam egy érdekes beszélgetést.

-Na milyen a csaj?Tényleg olyan nyávogós ahogy mondják?-nevetett egy fiú.

-Áh nem.Ha közelről megnézed,tudod milyen szexi?Basszus,főnyeremény.-hallottam meg Jin hangját.

-Csak egy bökkenő van…-kezdte egy másik srác.

-…hogy egy ribanc.-fejezte be Jin a mondatot,amin aztán egy jót röhögtek.Nekem pedig könny szökött a szemembe.

-Jah,csak úgy váltogatja a fiúkat.-szólalt meg megint az első fiú.

-Figyelnem kell arra,hogy még az előtt megdöngessem,mielőtt dobna.-nevetett Jin.

-Majd szólj,hogy milyen volt.Mert ha jó akkor majd rástartolok én is.-nevetett fel egy újabb fiú.Én nem bírtam tovább,el kellett mennem.Próbáltam úgy el menni,hogy ne vegyenek észre,de ez nem sikerült.

-Hé Jin,nem ő az a csaj?-nézett rám az egyik,mire megtorpantam és feléjük néztem.Jin hátrafordult,hogy megnézze tényleg én vagyok-e.És mikor tudatosult neki,hogy én vagyok csak annyit mondott:-Igen ő az a ribanc.-kijelentésére azonnal el kezdtem futni.Nem tudtam merre megyek,csak futottam.Egy hosszú folyosón álltam meg ahol nem volt senki. Leguggoltam a fal mellé és fejem térdemre hajtva sírtam tovább.Tényleg azt hiszik,hogy én egy ribanc vagyok?Szóval mindenki így ismer engem?Úgy ítélnek el,hogy nem is ismernek. Nem tettem semmi rosszat,hogy ennyire utáljanak…

-Te meg mit csinálsz itt?-szólalt meg egy ismerős hang mellőlem.Felkaptam a  fejem és Sehun aggodó arcával találkoztam.-Mi történt?-húzott fel a földről.

-Most hagyj kérlek…-szólaltam meg miközben szemeim töröltem.

-Nem hagylak addig amíg el nem mondod,hogy ki miatt sírsz.-vett elő egy zsepit majd felém tartotta.

-Semmi közöd hozzá.-fújtam ki orrom.

-Igen,tényleg nincs közöm hozzá…De akkor legalább ha nyugtassalak meg.-törölte le elkenődött sminkem egy másik zsepivel.-Gyere ide!-tárta szét kezeit.Egy kis ideig hezitáltam,hogy oda-e menjek.De végül hozzá bújtam.Szorosan ölelt magához és egy kicsit dülöngélt is velem.Annyira hiányzott az ölelése…Csak ő tud ilyen hamar megnyugtatni.Lehet,hogy még mindig szeret?És én szeretem még őt?Valószínűleg igen,de ezt ő nem tudhatja meg…

-Gyere,haza viszlek.-fogta meg kezem és  a kijárat felé húzott.

-De…

-Nyugi,még nem ittam.-vágott szavamba.Vajon honnan tudta,hogy ezt akarom?

Beültetett a kocsijába és pár perc alatt ott voltunk nálam.Az út csendben telt.Egyikünk se szólt semmit,de ez így volt rendjén.

-Kérsz valamit?-vettem le a cipőm az előszobában.

-Nem köszi.-indult el a nappaliba,amit én is követtem miután levettem a kabátom.

-Na,kiöntöd nekem a bánatod?-állt meg velem szembe,miután leültem a kanapéra.

-Szerinted egy ribanc vagyok?-tértem a lényegre.Kérdésem teljesen ledöbbentette.

-Dehogy.Ki mondta ezt?

-Jin.

-Akkor ezért sírtál.-jött rá könnyen.

-Szerinted csak azért akarnak velem járni,hogy legyen kivel csinálniuk?-akadtam ki.

-Úgy látszik vannak ilyen emberek.

-Te…mit szerettél bennem?-álltam fel és közelebb mentem hozzá.

-Inkább úgy kérdezd,hogy mit szeretek benned.-mosolygott rám.-Azt szeretem benned,hogy akármi történik te mindig erős maradsz,a barátaid mellett mindig kitartasz és segítesz nekik ha segítség kell,soha nem mondod,hogy soha és persze csodaszép vagy.-fordult teljes testével felém.

-Ne csináld ezt Sehun,kérlek.-hajtottam le a fejem.

-Mit ne csináljak?Te is tudod,hogy nekünk együtt kell lennünk.

-Nem,nem kell,mert én már nem szeretlek.-néztem szemébe.

-Legalább magadnak ne hazudj.

-Nem hazudok.Tényleg nem érzek semmit.

-Azt majd meglátjuk…-csókolt meg hirtelen.Olyan heves volt,hogy egyszerűen nem tudtam neki ellen állni.Derekamnál fogva húzott magához én pedig átkaroltam nyakát.Remélem ebből nem fogja észre venni,hogy még mindig szeretem.Elkezdett valamerre húzni.Nem tudtam merre megyünk,de pár perc múlva rájöttem mivel az ágyon landoltam.Egy mozdulattal lehúzta ruhámat,majd lehúztam róla zakóját amit a nyakkendője követett.Leszenvedte magáról nadrágját,majd a melltartómhoz nyúlt.Egy pillanat alatt kikapcsolta.Miután ez a ruha darab is lekerült rólam, a melleimmel kezdett játszani,ami sóhajokat hozott ki belőlem.Levette mindkettőnkről a még zavaró tényezőket és kíméletlenül belém hatolt.Erre volt most szükségem.Így,hogy durván és hevesen csináltuk,minden feszültség ki ment belőlem.Már nem dühített fel az amit Jin mondott,most csak Sehun és én számítottunk.Miután mindketten átléptük a gyönyör kapuját,Sehun fáradtan dőlt rám,én pedig izzadságtól vizes tincseivel játszottam.Muszály voltam kimászni Sehun alól,mivel valaki nem akart leszállni a csengőről.Felkaptam a köntösőm és kimentem az ajtóhoz.Sajnos Jin állt az ajtóban.

-Mit akarsz?-kérdeztem azonnal.

-Sajnálom amit mondtam,nem gondoltam komolyan…

-Ch,gondolom.Pedig elég hitelesnek tűnt amit mondtál.

-Az lehet,de csak azért mert kicsit sokat ittunk a srácokkal.

-Amit már egyszer kimondtál,azt nem vonhatod vissza.-jelent meg mellettem Sehun egy szál alsógatyában.

-Óha,még nem is szakítottál velem,de már egy másik csávóval fekszel le.Ejha,tényleg egy ribanccal van dolgom.-mosolyodott el gúnyosan.

-Ha még egyszer így nevezed,velem gyűlik meg a bajod.-szorította ökölbe Sehun  a kezét.

-Sehun,nyugi.-szóltam hozzá halkan.-Jin,menj el,most!És remélem tudod,hogy végeztünk.

-Persze,tudom…Szasztok!-fordult meg,majd elment.Miután becsuktam az ajtót Sehunt nem láttam sehol,így leültem a nappaliban a kanapéra és az arcom a kezembe temettem.

-Én azt hiszem megyek.-jelent meg Sehun teljesen felöltözve.

-Oké…-szomorodtam el.

-Majd hétfőn találkozunk.-kicsit hezitált,de aztán mégis adott egy puszit fejem búbjára.Elment és én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal….