4.rész-Mit érzek?!

~Hyomin szemszöge~

Nekem elmaradt az utolsó órám,így a folyosón megvártam Jiyeont.Horror volt azt a 45 percet végig állni.Hát igen az iskolának nem telik padokra…Áhh ki nem állhatom ezt a sulit,már tudom miért ment el Minho innen.Mikor kijött Jiyeon a teremből odamentem hozzá,majd együtt indultunk el haza.

-Képzeld,most törin kiszámoltam,hogy már csak ez a hét és a kövi aztán nyári szünet.-lelkesedett mellettem.

-Jó elfoglaltságod van törin.-nevettem.-De nekem jó hosszú nyári szünetem lesz.

-Jaj,tényleg te már ballagsz el.-szomorodott el.

-Hát igen…-ebből  a suliból csak Jiyeon fog hiányozni semmi más.-De majd fogunk így is sokat találkozni megígérem.-mosolyogtam bíztatóan.

-Ajánlom is.-dorgált meg mutató ujjával,mire mindketten elnevettük magunkat.-Akkor neked lesz diploma osztásod,ugye?

-Lesz,de én nem megyek.-láttam meglepődött arcát így elmondtam miért.-Egy nappal előtte meg mondom a dirinek,hogy valahova megyünk a rokonokkal és elkérem a diplomát.Azt kész.

-Ohh értem.-esett le neki.-De rossz kislány lettél.-nevetésünk közepette léptünk ki az iskola ajtón,és megpillantottam Minho-t,hogy vár valakire.A mosoly azonnal lefagyott arcomról,de Jiyeon csak húzott felé.

-Sziasztok!-köszöntött minket egy óriási mosollyal.

-Te meg mit keresel it?-kérdéztem azonnal.

-Nem is köszönsz?Kedves vagy.-durcizott.-Amúgy meg ha tényleg tudni akarod akkor ő elé jöttem ki.-húzta maga mellé Jiyeont.Hogy mi van?!

-Hogy mi van?!-ismételtem gondolatom.

-Tudod,mi együtt vagyunk.-csókolta meg Minho Jiyeont,majd össze fonta ujjaikat.Láttam,hogy Sehun teljesen ledöbbenve sétál el mellettünk.

-Mióta vagytok együtt?

-Tegnap óta.-vágták rá egyszerre.

-Nála voltam tegnap ezért nem találkoztál velem.-folytatta Minho.

-Már le is feküdtetek?-tágultak ki szemeim.

-Halkabban Hyomin.-fogta be Jiyeon a szám,mivel kicsit hangosan kérdeztem.-De amúgy még nem.-vette le kezét számról,mivel látta,hogy elhalgattam.

-Akkor jó.-könnyebbültem meg.

-Akkor jó?Ezt hogy érted?Csaknem te akartad megmondani,hogy mikor feküdhetünk le?-akadt ki kicsit Minho.

-Nem,dehogy…csak hát nem akartam,hogy már az első nap lefeküdjetek.

-Azért.-borzolta össze hajam Minho.Tudta,hogy utálom,de mégis megtette.Na majd mit kap tőlem ha haza ér…-Na de mi most megyünk.Majd haza nem tudom mikor megyek.

-Oké.Nekem hidd el tök mindegy,hogy mikor jössz.-emeltem fel kezeim.-De jól van menjetek,nekem úgyis van egy kis elintézni valóm.-és ezzel a mondattal Sehun után rohantam.Még jó,hogy arra lakik amerre én.

-Sehun!Várj meg!-kiáltottam utána,mire felhúzott szemöldökkel hátra fordult.-Tudom,hogy nem igazán vagyunk jóba,de valamiről beszélnünk kell.-kezdtem mikor már utol értem.

-Felőlem.De lehetne út közben?Hamar haza akarok érni.

-Persze,menjünk.-indultunk el.

-Nos….mi volt ilyen életbe vágóan fontos,hogy utánam kellett rohannod?-fordult fejével felém.

-Jiyeonról akarok beszélni.-egy pillanatra megállt,majd folytatta útját mellettem.

-Minek akarsz róla beszélni?-kérdezte gúnyosan.-Semmi közöm hozzá.

-Tudom,hogy még mindig szerelmes vagy belé.

-Honnan veszed?

-Engem nem lehet átverni.Teljesen látni rajtad,hogy még mindig úgy érzel,mint akkor régen.És most tökre le vagy döbbenve,hogy a bátyámmal van együtt,miközben te mindent megpróbálsz,hogy veled legyen,ne mással.-meséltem el amire eddig rá jöttem.

-Ezt tuti Jiyeon mondta el.-mondta egy sóhajjal kísérve.

-Nem,nem ő mondta.Pedig beszélni akartam vele,de tényleg nem ő mondta.Mindenre magamtól jöttem rá.- büszkélkedtem.

-Okos egy lány vagy.-borzolta össze a hajam.

-Héé!-rendeztem vissza hajszálaim.-Amúgy meg tudom,hogy az vagyok.

-Na jó,de ezzel én mit kezdjek?-értetlenkedett.

-Segíteni akarok,hogy megszerezd magadnak Jiyeont.

-Miért?-értetlenkedett megint.

-Mert nem akarom,hogy a bátyámmal legyen együtt.Cukik meg minden,de….nem tudom,csak nem akarom.Meg amúgy,szerintem veled jobban illik össze.

-Kössz…asszem…-azt hiszem egy kicsit elpirult,de lehet,hogy csak képzelődtem.-És hogy akarsz nekem segíteni?

-Hát csak annyi lenne,hogy kellene találnod valakit,aki bele megy abba,hogy eljátssza a barátnőd,hogy Jiyeon féltékeny legyen.-magyaráztam el tervemet.

-És honnan  veszed,hogy féltékeny is lesz?

-Tudom,hogy még ő is szeret téged.Csak nem akarja magának bevallani.

-Ezt már nekem is mondta…

-Látod,én mindenre rá jövök.-mosolyogtam,hátha ki csalok belőle is egy mosolyt.És sikerült is.Meg kell mondjam,hogy elég szépen mosolyog…Miket hordok itt össze.Jiyeonnal kell össze hoznom…Gondolat menetem az szakította meg,hogy megláttam Luhant egy nagyon helyes lánnyal az út másik felén.Ő nem vett engem észre,de nem is baj.Amint láttam nagyon jól kijönnek,mivel egész végig nevettek.

-Expasi?-zavart meg Sehun.

-Mi?Jaj dehogy,csak féltékeny voltam,hogy egyesek milyen szerencsések.-húztam keserű mosolyra számat.

-Ahha.-csak ennyit mondott,de nem is vártam többet.

-Hát én ebben lakok.-álltam meg a házam előtt.-Majd még beszélünk gondolom.

-Figyelj!-nézett rám.-Nem akarod,te eljátszani az álbarátnőmet?-kérdezte félénken,mire teljesen ledöbbentem.-Kezdelek bírni,szép is vagy és mindig is akartam egy noona-t.-mosolyodott el.

-Hát,nem is tudom...-gondolkodtam el.

-Kérlek.Te rád biztos féltékeny lenne.-kérlelt.Jézusom,de szép szemei vannak…Hyomin,legyél önmagad.

-Na jó,legyen.-egyeztem bele.

-Szuper!Köszi.-mosolygott megint.-Akkor holnaptól már egy pár leszünk?

-Igen.

-Akkor reggel ide jövök eléd jó?-bólintottam,mire közelebb jött hozzám.Először lefagytam,hogy mit akar,de utána azonnal ellágyultam.-Akkor majd holnap.Szia.-mondta miután,egy hosszú puszit nyomott az arcomra.Még köszönni is elfelejtettem,annyira ledöbbentem.Egy kis idő után végre bementem a házba.Nem tudom mi ütött belém,de valahogy jól esett azaz egy kis puszi…Szóval holnaptól Sehunnal fogok járni.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy mit fog Jiyeon szólni hozzá…

~Jiyeon szemszöge~

Miután elváltunk Hyimontól hozzám indultunk el.Szerintem egész jól fogatta,hogy együtt vagyunk Minhoval.Pár nap után biztos megszokja.

-És mit fogunk csinálni nálad?-törte meg a csendet egy kis idő után.

-Nem tudom,majd mikor már ott leszünk nálam kitaláljuk.

-Rendben.-zárta le a témát.

Pár perc séta után már meg is érkeztünk.Bementünk majd mindketten levetettük a cipőinket az előszobában.

-Kérsz valamit inni vagy enni?-indultam el lassan a konyhába.

-Hozz egy kis popcornt.-mondta miközben a nappaliban lévő DVD-ket nézegette.

-Filmet akarsz nézni?-kiabáltam már a konyhából,miközben a popcornt raktam be a mikroba.Beállítottam két és fél percre,majd odaosontam Minho háta mögé.Lassan köré fontam kezeim és szorosan hozzá bújtam.Ez azt váltotta ki belőle,hogy megfordult és átölelt.Éreztem,hogy a kezében tartja a DVD-t amit meg akar nézni.Adott egy puszit a fejemre majd elengedett.

-Ez a film még csak most jött ki,de neked már meg van?-tartotta fel  filmet.

-Tudod,megvannak a kapcsolataim.-mosolyogtam rá,amit viszonzott is.De sajnos ekkor elkezdett pattogni a kukorica.Én meg azonnal a kanapéra ugrottam, a fejemre raktam egy nagyobb párnát és a füleimhez szorítottam.

-Mi a baj?- ijedt meg Minho azonnal.

-Tudod,hogy utálom ezt a hangot.-mondtam  a párna alól,amit azt hittem nem fog meghallani,de mégis mivel leült mellém és felhúzott.

-Gyere ide,te.-húzott magához,én pedig azonnal hozzá bújtam.-Ne félj,itt vagyok neked.Nem fog az történni mint akkor.- nyugtatgatott ami kicsit segített is.Azóta utálom ezt a hangot,amióta pár éve a szemem láttára lőtték le apumat.A pattogásnak pontosan olyan hangja van,mint a fegyvernek.Ő volt a legfontosabb nekem,ezért össze omlottam.Több hétig csak sírtam a szobámban.Nem ettem semmit se,egy lépést se tettem ki a szobámból és senkivel se beszéltem ez idő alatt.És az csak tett rá még egy lapáttal,mikor anyumat felakasztva találtam a szobájában.Mikor megláttam,ott helyben elájultam.Nem tudom mikor,de valamikor megtaláltak engem és elvittek a kórházba.Ott ébredtem az ájulásomból.Mikor rájöttem miért is vagyok itt azonnal hangos sírásba kezdtem…de arra nem számítottam,hogy lesz egy szobatársam…

-Miért sírsz?-kérdezte egy hang mellőlem.

-Semmi közöd hozzá…-mondtam halkan miután kicsit lenyugodtam.

-Igen,tényleg nincs,de akkor legalább hagy nyugtassalak meg.-mondta komoly arcal.Azt hittem,hogy viccel,mivel még csak most találkoztunk,de már meg akar nyugtatni…-Gyere ide!-húzta fel maga mellett a takarót.Hezitáltam,hogy oda-e feküdjek egy idegen mellé.De valamiért megbíztam benne,így mellé feküdtem.Egymás felé fordulva voltunk.Magához húzott én pedig melkasához bújtam.Teljesen megnyugtatott a  közelsége.

-Te is azért vagy itt mert elájultál?-néztem rá.

-Hát ja…Valamikor csak úgy össze esek…-mondta mire én elnevettem magam.

-Hé ez nem vicces,néha fáj amikor keményre esek.-durcizott.

-Jó sajnálom,tudom,hogy rossz,de elképzeltem,hogy beszélsz valakihez aztán egyszercsak bumm,összeesel. - kuncogtam még mindig,mire ő is elnevette magát.Nagyon aranyosan tud mosolyogni.

-Na jó,ez tényleg vicces.-erre  mondatára már újra hangosan nevettem.

-Na ezt már jobban szeretem.-nézett le rám.Össze akadt a tekintetünk,mire mindkettőnk arca elkomolyodott és csak bámultunk egymás szemébe.Gyönyörű szemei teljesen megigéztek,egyszerűen nem tudtam nem bele nézni.Szemezésünk egy nővér zavarta meg.Látszott rajta,hogy meglepődik,hogy engem a másik ágyba talál.Azért jött be,hogy megmondja,hogy már mindketten haza mehetünk.Nem nagyon akartam haza menni,mivel tudtam mi vár rám.Magányosság.És biztos,hogy ő is hiányozni fog…

Azóta is az Amerikában élő -gazdag- nagyszüleim segítenek ki.Nélkülük már tuti,nem élnék.Ezt a történetet sose fogom elfelejteni.Azt,hogy ekkor veszítettem el a szüleim….és azt,hogy ekkor találkoztam először Sehunnal…Örökké meg fog maradni bennem.

-Már jobban vagy?-kérdezte Minho mikor látta,hogy abba hagytam a reszketést.

-Igen.-ekkor meg állt a kukorica pattogás is.

-Ide hozom.-állt fel mellőlem.Amíg ő a popcornt hozta addig én beraktam az általa kiválasztott akció filmet.

-Nem baj,hogy akció film,amúgy?-jött vissza egy tál sós popcornnal.

-Nem.Szeretem az akció filmeket.

-Ez is az egyik dolog amit imádok benned.-ült le mellém és az asztalra tette a teli tálat.

-Tényleg?És még mit szeretsz bennem?-kúsztam hozzá közelebb.

-Most tényleg kezdjem el felsorolni?-ültetett az ölébe.

-Nem muszáj…ölég,ha kimutatod,hogy szeretsz.-karoltam át nyakát.

-Az már könnyebb…egy kicsit…-húzott magához kuncogva.

-Na akkor hajrá nagyfiú.-invitáltam őt egy csókra,amit szívesen viszonzott.Közben elindult a film,de mi abszolút nem foglalkoztunk vele.Elszakadtam tőle egy kicsit.

-És a filmmel mi lesz?-kérdeztem még mindig közel hozzá.

-Majd megnézzük máskor.-felelte egyszerűen.-De most gyere vissza,még nem volt ölég.-húzott újra magához.Én csak mosolyogva megcsókoltam.Lassan áttolta nyelvét a számba,hogy vad táncra hívja az enyémet.Nem ellenkeztem,sőt!Többet is akartam,de tudtam,hogy még nem szabad.De úgy látszott,hogy Minho nem így gondolja.Derekam simogatásáról áttért combomra,miközben fenekemen is megállt és párszor bele markolt.Ekkor újra elszakadtam tőle.

-Minho…-mondtam neki szenvedélyesen,hogy azt higgye azt akarom amit őt.-Ezt te is jól tudod,hogy még korai.-mondtam már rendesen.

-Aish….azt hittem mást akarsz.-durcizott amin kuncogtam egy sort.

-Majd máskor édesem.-mosolyogtam még mindig.Újra meg akartam csókolni,de megzavart a mobilja. Leszálltam róla ő pedig kivette zsebéből a telefont és beleszólt.

-Mond!....Most?....Minek?....Ugye tudod,hogy idióta vagy?.....Na jó,mindjárt ott vagyok.-tette le.

-Hova kell menned?-biggyesztettem le ajkaim.

-Minniehez.

-Vagyis Taeminhez?

-Igen.Ott van nála Jinki és mindenképp csirkét akar vele csináltatni.-erre elnevettem magam.Tipikus Jinki.-És Minnie nem tudja,hogy kell,így nekem is el kell mennem hozzá,mert én tudom.-sóhajtott.

-Oh,a kis séf.-mosolyogtam.-Nekem is főzöl majd egyszer?-csillantak fel szemeim.

-Persze.Holnap is gondolom itt leszek,mivel muszáj lesz bepótolni ezt a napot,és addigra találj ki valamit és majd együtt megcsináljuk.Így jó?

-Nekem bárhogy jó,csak itt legyél velem.-pirultam el.

-De édi vagy.-nevette el magát.-De akkor én most megyek is.-állt fel amit én is követtem.Az ajtóban még váltottunk egy nagyon hosszú csókot,majd elment.Bent kikapcsoltam a filmet és beraktam egy vígjátékot,miközben megettem a popcornt.Talán most Minhoval olyan boldog vagyok,mint eddig senkivel.De olyan mintha hiányozna valami…vagyis inkább valaki….