2013. szeptember 13., péntek

Sziasztok! :)

Nos mivel nekem is suli van és 9-dikben vagyok (nálunk az utolsó év általánosban) ezért nem lesz sok időm írni.(Vagyis kevesebb mint eddig...) Tudom eddig se hoztam gyorsan a részeket,ezért most úgy döntöttem,hogy abba is hagyom... Lehet,hogy még 1 részt fogok hozni a téli szünetem előtt mivel a fele már meg van és már csak egy keveset kell hozzá írnom.Most már csak szünetekben fogok hozni részeket.Sajnálom tényleg annak a pár embernek aki olvasta...
Azért remélem,hogy majd mikor hozok új részt akkor azt elolvassátok. :)

Hát akkor addig is búcsúzok egy kis HunHan-nel. :) ♥

2013. augusztus 20., kedd

5.rész-Boldogság

~Hyomin szemszőge~

Fura volt ,hogy reggel Sehun állt a házunk előtt.Eddig mindig egyedül mentem suliba.Sose volt senki aki jött volna velem.Miután bezártam a házat,lesiettem Sehunhoz,aki eddig háttal állt nekem,de mikor meghallotta lépteim megfordult és egy óriási mosolyt vetett felém.
-Szia!-köszönt amint leértem.
-Szia!Mehetünk?
-Persze.-út közben sokat beszélgettünk és nevettünk.Mikor arra a sarokra értünk ahonnan már rá látni a sulira,Sehun hirtelen megfogta a kezem és összefonta ujjainkat.Nem volt különösebben bajom vele,de azért furán néztem rá.
-Csak hogy hihetőbb legyen.-nézett le rám.
-Ahha…értem.-Amint beléptünk a suli kapuján,az várt minket amire gondoltam.A legtöbben döbbentek voltak,de láttam pár szúrós pillantást.Ami a legfurább volt,hogy láttam néhány „mindig is tudtam” arckifejezést…Ezt azért senki se gondolhatta komolyan.Sehun osztálya közelebb van,így ott megálltunk.Jiyeon ilyenkor már bent szok lenni,és általában az ajtóval szemben lévő radiátornál nyomkodja a telefonját.Most is így volt és láttam,hogy ledöbbent mikor meglátott minket.Sehunnal megöleltük egymást,majd a fülembe suttogott.
-Majd megyünk együtt haza?-kérdezte fülemnél amitől kirázott a hideg.
-Persze.-mosolyodtam el.Félszemmel rápillantottam Jiyeonra aki még mindig nézett minket,ezért egy hosszú puszit,már mondhatni csókot nyomtam Sehun szájára.Láttam a szemében,hogy meglepődött,de ezt nem akarta kimutatni,nehogy lelepleződjünk.
-Akkor majd suli után.Szia!-köszöntöm el  mosolyogva.
-Okés,szia.-mosolygott már ő is.Ezután elindultam az én osztályom felé.Most már nem kell megállnom a szekrényemnél,mivel mi a végzősök már nem tanulunk ilyenkor.Jövő héten már a többi tanuló se fog,de azért nekünk jobb.Amint beértem az osztályba,azonnal letámadtak a lányok.Oda meg vissza voltak,hogy járok Sehunnal.Az egyikük még azt is mondta,hogy azt hitte már rég óta együtt vagyunk.Na jó…honnan a francból gondolták azt,hogy mi jártunk!?A nap folyamán az összes szünetben jöttek,hozzám az osztályba,hogy századszorra is megkérdezzék,hogy tényleg járok-e Sehunnal.Mind a száz alkalomkor elmondtam,hogy igen,tényleg járunk.Nem képesek felfogni?Épp indultam ki az osztályból ebédszünetre,hogy még az udvaron is elárasszanak engem a kérdésekkel,de amint kiléptem a teremből Jiyeonnal találtam magam szemben.
-Szia!-mosolygott vidáman.-Ma még nem is taliztunk.-biggyesztette le száját.-Megyünk az udvarra?-mosolygott megint.
-Persze,menjünk.Mindig ki megy...ünk.-nem tudtam rendesen kimondani az utolsó szót,mert letámadtak.Addig nem tudtam,hogy ki az,amíg meg nem éreztem hasam körül a két meleg kezet.Szóval Sehun az…
-Sziaaa!-köszönt újra,miközben arcát nyakamba fúrta.Jiyeont mintha észre se vette volna.
-Neh,ez csikiz.-mondtam nevetve és elhúztam fejem tőle.
-Ki jössz az udvarra?-nézett rám mosolyogva.
-Oda indultunk.-nevettem el magam.
-Öhm…-szólalt meg Jiyeon halkan mire mindketten ráemeltük a tekintetünket.Hirtelen még én is elfelejtettem,hogy itt van…-Ti mióta vagytok…együtt?-mondta ki félénken az utolsó szót.Rosszul esik neki,hogy ezt látja…az száz százalék.
-Tegnap óta.-vágtuk rá egyszerre,pont úgy mint Jiyeon a bátyámmal.
-Akkor ez volt azaz elintézni való.
-Ez.-válaszoltam tömören.
-Hát akkor magatokra hagylak.Majd beszélünk Hyomin.-köszönt el tőlem mosolyogva,majd egy pillanatra Sehunra pillantott aki egész végig őt pásztázta.Mikor egymás szemébe néztek Jiyeon azonnal elfordult és elindult vissza az osztályába.
-Szerinted féltékeny?-nézett újra rám.
-Biztosan.-mosolyodtam el gonoszan.-Úgy látszik jók vagyunk.
-Hát te biztosan.Az a szájra puszi nem volt semmi.-mosolygott aranyosan.
-Jó színész vagyok.-büszkélkedtem.
-Azért kár,hogy csak színészet volt.-nézett mélyen a szemembe.Nem tudtam elszakadni tekintetétől.Olyan gyönyörű szemei vannak…
-A-akkor ki megyünk?-mondtam zavartan.
-Menjünk.-fonta össze ujjainkat,amitől valamiért teljesen elpirultam.Mikor kiértünk az udvarra,még mindig sokan figyeltek minket.Leültünk az egyik üres padra,nekidőltem vállának ő pedig átkarolt miközben a telefonján nézegettük a képeket.Voltak benne olyan képek is amik már nagyon régen készültek róla.Zabálni való volt kiskorában.És voltak még olyan képek is amiken Jiyeonnal voltak.Annyira jól néztek ki együtt. Muszáj ennek a tervnek sikerülnie… 
Utolsó óra után,együtt indultunk el Jiyeonnal,de én Sehunhoz csapódtam ő pedig kint Minhohoz.Másfele indultunk el,de éreztem,hogy Jiyeon néha hátra néz.Sehunnal kézenfogva sétáltunk és még valahogy akkor se engedtük el egymás kezét amikor a mi utcánkba értünk.Épp valamin nagyon nevettünk,mikor véletlenül neki mentem egy szembe jövő embernek.
-Sajnálom!-mondtuk egyszerre az idegennel.Mikor meghallottam hangját,azonnal felkaptam fejem és az idegenre néztem.Aki nem is igazán idegen.Luhannel ütköztem össze.Egy ideig a szemembe nézett,majd lepillantott a kezünkre és mintha elszomorodott volna.Talán még mindig nem felejtett el?Pedig jobb lenne…Egy idő után mindketten a földre vetettük a tekintetünk én pedig elindultam a házam felé,Sehunt magam után húzva.Egy idő után kicsit rántott rajtam így megálltam.Mellém sétált és felemelte a fejem az államnál fogva.
-Még hogy nem ex mi?-kérdezte halkan,miközben tekintetem kereste,amit hamar meg is talált.
-Tényleg nem ex…valami más….magam sem tudom mi.-horkantam fel.
-Na mesélj,hallgatlak.
-Röviden annyi,hogy szerelmesek voltunk egymásba,vagyis…talán még mindig,de mi nem lehetünk együtt.Olyan szerelem mint a Rómeó és Júlia.
-Wow…szerintem nektek akkor is együtt kéne lennetek ha valaki,vagy valami akadályoz titeket.Ha tényleg szeretitek egymást akkor nem szabad semminek se közétek állnia.-mondta ki amit gondolt.
-Ezt nagyon szépen mondtad.-mosolyodtam el.
-Vannak szép pillanataim.-mosolygott büszkén.-Na gyere ide,én noona-m.-tárta ki karjait.Én pedig mosolyogva oda bújtam hozzá.Átöleltük egymást,és még dülöngéltünk is egy kicsit.Kis idő múlva már újra hazafelé baktattunk.Megint egy arc puszival köszönt el tőlem amitől újra zavarba jöttem.Nem találtam Minhot otthon de majd biztos jön.Lecke írás után egy kicsit TV-ztem aztán lezuhanyoztam és elraktam magam holnapra.

~Jiyeon szemszöge~

Teljesen ledöbbentem azon,hogy Hyomin és Sehun járnak.Hogy járhat az én exemmel?Na jó,azzal jár akivel akar,de tudja,hogy miért szakítottunk.Arra nem gondolt,hogy vele is megcsinálja majd azt amit velem?Vagy lehet,hogy Sehunnie annyira bele esett,hogy ő rá jobban fog vigyázni?Nem,biztos nem.A férfiak nem változnak.Ha velem megtette akkor vele is meg fogja.Az a csók ami az ajtónknál csattant el…Egyszerűen nem tudom elfelejteni.Emlékszem amikor még én voltam az aki a szájához érhetett…Annyira hiányzik…Nem!Jiyeon verd ki a fejedből!Nem szabad rá gondolnod!Mert ő már nem lesz a tied…soha többé…
Még haza is együtt mennek.Ilyenkor mindig átkozom az Istent,hogy egy utcába teremtette őket.Igaz,hogy én Minhoval mentem,de olyan volt mintha Hyominékat követném.Minden percben hátra fordultam,hogy mit csinálnak,de vagy csak beszélgettek vagy nevettek valamin.Annyira….idegesít,hogy együtt vannak.Ez nem féltékenység,hanem csak simán nem tetszik,hogy az én volt pasimmal van együtt.Mi van ha már lefeküdtek?Basszus,tényleg…ha már lefeküdtek akkor egy ideig biztos együtt lesznek,mert Hyomin csak olyannal fekszik le akiben száz százalékosan megbízik.De ha még csak ma jöttek együtt suliba,akkor tuti,hogy nem olyan régóta járnak.Akkor nem is olyan biztos,hogy már lefeküdtek.
-Akárhányszor hátra nézel,ugyanazt fogják csinálni mindig.Törődj már bele,hogy együtt vannak!-szólalt meg Minho egy kissé idegesen,mikor megint hátra fordultam.Már elfordultak arra a sarokra ahova már nem látok,így vissza fordultam Minhohoz.
-Bocs,csak…-kezdtem volna,de félbe szakított.
-Csak fura,hogy az exeddel jár?-fejezte be mondatom egy sóhajjal kísérve.
-Hát…igen.-de belül valahogy máshogy érzem.Féltékeny lennék?
-Majd nálad megbeszéljük.-zárta le egy időre a témát.Kicsit félek ettől a beszélgetéstől…Pár perc séta után már a konyhában álltunk egymással szemben.
-Akkor mit kell megbeszélnünk?-kérdeztem halkan.
-Miért vagy ennyire féltékeny?-tért a lényegre.
-H-Hogy én?Mégis mire?
-Inkább kire.-szólalt meg halkan majd egy kis szünetet tartott.-Még mindig szereted igaz?
-Kit?-játszottam az értetlent.
-Jaj ne játszd már a hülyét.-kiáltotta el magát,amitől össze rezzentem.-Sehunt,vagy ki az a csáki.-egy kis idő múlva válaszoltam csak a kérdésére.
-Dehogy szeretem őt.Már rég nem érzek iránta semmit.
-Chh…csak az a baj hogy ezt nem hiszem el.
-Miért nem hiszed el?Talán nem bízol bennem?-emeltem fel már én is a hangom.
-Bíznék benned,ha nem csinálnád ezt.
-Miért,mit csinálok?
-Nem igaz,hogy nem veszed észre magad.-horkant fel.
-Nem tudom,hogy most mi a bajod,de annyit leszögezek,hogy én téged szeretlek és nem őt.
-Akkor rám miért nem nézel úgy mint ő rá?-lökte el magát a pulttól ahol eddig állt és közelebb lépett hozzám.
-Miért rá hogy nézek?-néztem mélyen a szemébe.
-Szerelmesen.-válaszolta miközben tekintetét enyémbe fúrta.-Úgy ahogy most rám is.-pár percig még szemeztünk,majd durván ajkaimra tapadt.Nem ellenkeztem.Ugyanakkora hévvel viszonoztam csókját.Szorosan magához húzott derekamnál fogva én pedig a nyaka köré tekertem kezeim és néha bele túrtam dús hajába.Keze lesiklott fenekemre onnan pedig combomra.Felkapott az ölébe és elindult valamarre.Nemsokára megtudtam,hogy a hálóba vezetett az utunk,mivel lassan leengedett az ágyra,majd rám mászott.Gyorsan lekerültek rólunk a ruhák.Vad volt de mégis gyengéd.Többször is átléptük a gyönyör kapuját,mire teljesen kifáradtunk.Talán mondhatom,hogy ez volt életem legjobb aktusa.Miután végeztünk ráhajtottam fejem mellkasára ő pedig egyik kezével átkarolt amivel hátam simogatta.
-Ez nagyon tetszett.-törte meg a csendet Minho,mire elkuncogtam magam.
-Annak örülök.-kuncogtam tovább.
-Nagyon tapasztalt vagy ezen a téren.
-És ez baj?- biggyesztettem le ajkaim.
-Dehogy baj!Én imádom,ha egy csaj tapasztalt.
-Akkor jó.-néztem fel rá,mire egy gyors csókot kaptam.
-Még egy menet?Ha nem vagy nagyon kifáradva.-mosolygott kajánul.

-Már teljesen feltöltődtem.-ültem máris ölébe.És kezdetét vette a következő menet…

2013. július 24., szerda

4.rész-Mit érzek?!

~Hyomin szemszöge~

Nekem elmaradt az utolsó órám,így a folyosón megvártam Jiyeont.Horror volt azt a 45 percet végig állni.Hát igen az iskolának nem telik padokra…Áhh ki nem állhatom ezt a sulit,már tudom miért ment el Minho innen.Mikor kijött Jiyeon a teremből odamentem hozzá,majd együtt indultunk el haza.
-Képzeld,most törin kiszámoltam,hogy már csak ez a hét és a kövi aztán nyári szünet.-lelkesedett mellettem.
-Jó elfoglaltságod van törin.-nevettem.-De nekem jó hosszú nyári szünetem lesz.
-Jaj,tényleg te már ballagsz el.-szomorodott el.
-Hát igen…-ebből  a suliból csak Jiyeon fog hiányozni semmi más.-De majd fogunk így is sokat találkozni megígérem.-mosolyogtam bíztatóan.
-Ajánlom is.-dorgált meg mutató ujjával,mire mindketten elnevettük magunkat.-Akkor neked lesz diploma osztásod,ugye?
-Lesz,de én nem megyek.-láttam meglepődött arcát így elmondtam miért.-Egy nappal előtte meg mondom a dirinek,hogy valahova megyünk a rokonokkal és elkérem a diplomát.Azt kész.
-Ohh értem.-esett le neki.-De rossz kislány lettél.-nevetésünk közepette léptünk ki az iskola ajtón,és megpillantottam Minho-t,hogy vár valakire.A mosoly azonnal lefagyott arcomról,de Jiyeon csak húzott felé.
-Sziasztok!-köszöntött minket egy óriási mosollyal.
-Te meg mit keresel it?-kérdéztem azonnal.
-Nem is köszönsz?Kedves vagy.-durcizott.-Amúgy meg ha tényleg tudni akarod akkor ő elé jöttem ki.-húzta maga mellé Jiyeont.Hogy mi van?!
-Hogy mi van?!-ismételtem gondolatom.
-Tudod,mi együtt vagyunk.-csókolta meg Minho Jiyeont,majd össze fonta ujjaikat.Láttam,hogy Sehun teljesen ledöbbenve sétál el mellettünk.
-Mióta vagytok együtt?
-Tegnap óta.-vágták rá egyszerre.
-Nála voltam tegnap ezért nem találkoztál velem.-folytatta Minho.
-Már le is feküdtetek?-tágultak ki szemeim.
-Halkabban Hyomin.-fogta be Jiyeon a szám,mivel kicsit hangosan kérdeztem.-De amúgy még nem.-vette le kezét számról,mivel látta,hogy elhalgattam.
-Akkor jó.-könnyebbültem meg.
-Akkor jó?Ezt hogy érted?Csaknem te akartad megmondani,hogy mikor feküdhetünk le?-akadt ki kicsit Minho.
-Nem,dehogy…csak hát nem akartam,hogy már az első nap lefeküdjetek.
-Azért.-borzolta össze hajam Minho.Tudta,hogy utálom,de mégis megtette.Na majd mit kap tőlem ha haza ér…-Na de mi most megyünk.Majd haza nem tudom mikor megyek.
-Oké.Nekem hidd el tök mindegy,hogy mikor jössz.-emeltem fel kezeim.-De jól van menjetek,nekem úgyis van egy kis elintézni valóm.-és ezzel a mondattal Sehun után rohantam.Még jó,hogy arra lakik amerre én.
-Sehun!Várj meg!-kiáltottam utána,mire felhúzott szemöldökkel hátra fordult.-Tudom,hogy nem igazán vagyunk jóba,de valamiről beszélnünk kell.-kezdtem mikor már utol értem.
-Felőlem.De lehetne út közben?Hamar haza akarok érni.
-Persze,menjünk.-indultunk el.
-Nos….mi volt ilyen életbe vágóan fontos,hogy utánam kellett rohannod?-fordult fejével felém.
-Jiyeonról akarok beszélni.-egy pillanatra megállt,majd folytatta útját mellettem.
-Minek akarsz róla beszélni?-kérdezte gúnyosan.-Semmi közöm hozzá.
-Tudom,hogy még mindig szerelmes vagy belé.
-Honnan veszed?
-Engem nem lehet átverni.Teljesen látni rajtad,hogy még mindig úgy érzel,mint akkor régen.És most tökre le vagy döbbenve,hogy a bátyámmal van együtt,miközben te mindent megpróbálsz,hogy veled legyen,ne mással.-meséltem el amire eddig rá jöttem.
-Ezt tuti Jiyeon mondta el.-mondta egy sóhajjal kísérve.
-Nem,nem ő mondta.Pedig beszélni akartam vele,de tényleg nem ő mondta.Mindenre magamtól jöttem rá.- büszkélkedtem.
-Okos egy lány vagy.-borzolta össze a hajam.
-Héé!-rendeztem vissza hajszálaim.-Amúgy meg tudom,hogy az vagyok.
-Na jó,de ezzel én mit kezdjek?-értetlenkedett.
-Segíteni akarok,hogy megszerezd magadnak Jiyeont.
-Miért?-értetlenkedett megint.
-Mert nem akarom,hogy a bátyámmal legyen együtt.Cukik meg minden,de….nem tudom,csak nem akarom.Meg amúgy,szerintem veled jobban illik össze.
-Kössz…asszem…-azt hiszem egy kicsit elpirult,de lehet,hogy csak képzelődtem.-És hogy akarsz nekem segíteni?
-Hát csak annyi lenne,hogy kellene találnod valakit,aki bele megy abba,hogy eljátssza a barátnőd,hogy Jiyeon féltékeny legyen.-magyaráztam el tervemet.
-És honnan  veszed,hogy féltékeny is lesz?
-Tudom,hogy még ő is szeret téged.Csak nem akarja magának bevallani.
-Ezt már nekem is mondta…
-Látod,én mindenre rá jövök.-mosolyogtam,hátha ki csalok belőle is egy mosolyt.És sikerült is.Meg kell mondjam,hogy elég szépen mosolyog…Miket hordok itt össze.Jiyeonnal kell össze hoznom…Gondolat menetem az szakította meg,hogy megláttam Luhant egy nagyon helyes lánnyal az út másik felén.Ő nem vett engem észre,de nem is baj.Amint láttam nagyon jól kijönnek,mivel egész végig nevettek.
-Expasi?-zavart meg Sehun.
-Mi?Jaj dehogy,csak féltékeny voltam,hogy egyesek milyen szerencsések.-húztam keserű mosolyra számat.
-Ahha.-csak ennyit mondott,de nem is vártam többet.
-Hát én ebben lakok.-álltam meg a házam előtt.-Majd még beszélünk gondolom.
-Figyelj!-nézett rám.-Nem akarod,te eljátszani az álbarátnőmet?-kérdezte félénken,mire teljesen ledöbbentem.-Kezdelek bírni,szép is vagy és mindig is akartam egy noona-t.-mosolyodott el.
-Hát,nem is tudom...-gondolkodtam el.
-Kérlek.Te rád biztos féltékeny lenne.-kérlelt.Jézusom,de szép szemei vannak…Hyomin,legyél önmagad.
-Na jó,legyen.-egyeztem bele.
-Szuper!Köszi.-mosolygott megint.-Akkor holnaptól már egy pár leszünk?
-Igen.
-Akkor reggel ide jövök eléd jó?-bólintottam,mire közelebb jött hozzám.Először lefagytam,hogy mit akar,de utána azonnal ellágyultam.-Akkor majd holnap.Szia.-mondta miután,egy hosszú puszit nyomott az arcomra.Még köszönni is elfelejtettem,annyira ledöbbentem.Egy kis idő után végre bementem a házba.Nem tudom mi ütött belém,de valahogy jól esett azaz egy kis puszi…Szóval holnaptól Sehunnal fogok járni.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy mit fog Jiyeon szólni hozzá…

~Jiyeon szemszöge~

Miután elváltunk Hyimontól hozzám indultunk el.Szerintem egész jól fogatta,hogy együtt vagyunk Minhoval.Pár nap után biztos megszokja.
-És mit fogunk csinálni nálad?-törte meg a csendet egy kis idő után.
-Nem tudom,majd mikor már ott leszünk nálam kitaláljuk.
-Rendben.-zárta le a témát.
Pár perc séta után már meg is érkeztünk.Bementünk majd mindketten levetettük a cipőinket az előszobában.
-Kérsz valamit inni vagy enni?-indultam el lassan a konyhába.
-Hozz egy kis popcornt.-mondta miközben a nappaliban lévő DVD-ket nézegette.
-Filmet akarsz nézni?-kiabáltam már a konyhából,miközben a popcornt raktam be a mikroba.Beállítottam két és fél percre,majd odaosontam Minho háta mögé.Lassan köré fontam kezeim és szorosan hozzá bújtam.Ez azt váltotta ki belőle,hogy megfordult és átölelt.Éreztem,hogy a kezében tartja a DVD-t amit meg akar nézni.Adott egy puszit a fejemre majd elengedett.
-Ez a film még csak most jött ki,de neked már meg van?-tartotta fel  filmet.
-Tudod,megvannak a kapcsolataim.-mosolyogtam rá,amit viszonzott is.De sajnos ekkor elkezdett pattogni a kukorica.Én meg azonnal a kanapéra ugrottam, a fejemre raktam egy nagyobb párnát és a füleimhez szorítottam.
-Mi a baj?- ijedt meg Minho azonnal.
-Tudod,hogy utálom ezt a hangot.-mondtam  a párna alól,amit azt hittem nem fog meghallani,de mégis mivel leült mellém és felhúzott.
-Gyere ide,te.-húzott magához,én pedig azonnal hozzá bújtam.-Ne félj,itt vagyok neked.Nem fog az történni mint akkor.- nyugtatgatott ami kicsit segített is.Azóta utálom ezt a hangot,amióta pár éve a szemem láttára lőtték le apumat.A pattogásnak pontosan olyan hangja van,mint a fegyvernek.Ő volt a legfontosabb nekem,ezért össze omlottam.Több hétig csak sírtam a szobámban.Nem ettem semmit se,egy lépést se tettem ki a szobámból és senkivel se beszéltem ez idő alatt.És az csak tett rá még egy lapáttal,mikor anyumat felakasztva találtam a szobájában.Mikor megláttam,ott helyben elájultam.Nem tudom mikor,de valamikor megtaláltak engem és elvittek a kórházba.Ott ébredtem az ájulásomból.Mikor rájöttem miért is vagyok itt azonnal hangos sírásba kezdtem…de arra nem számítottam,hogy lesz egy szobatársam…
-Miért sírsz?-kérdezte egy hang mellőlem.
-Semmi közöd hozzá…-mondtam halkan miután kicsit lenyugodtam.
-Igen,tényleg nincs,de akkor legalább hagy nyugtassalak meg.-mondta komoly arcal.Azt hittem,hogy viccel,mivel még csak most találkoztunk,de már meg akar nyugtatni…-Gyere ide!-húzta fel maga mellett a takarót.Hezitáltam,hogy oda-e feküdjek egy idegen mellé.De valamiért megbíztam benne,így mellé feküdtem.Egymás felé fordulva voltunk.Magához húzott én pedig melkasához bújtam.Teljesen megnyugtatott a  közelsége.
-Te is azért vagy itt mert elájultál?-néztem rá.
-Hát ja…Valamikor csak úgy össze esek…-mondta mire én elnevettem magam.
-Hé ez nem vicces,néha fáj amikor keményre esek.-durcizott.
-Jó sajnálom,tudom,hogy rossz,de elképzeltem,hogy beszélsz valakihez aztán egyszercsak bumm,összeesel. - kuncogtam még mindig,mire ő is elnevette magát.Nagyon aranyosan tud mosolyogni.
-Na jó,ez tényleg vicces.-erre  mondatára már újra hangosan nevettem.
-Na ezt már jobban szeretem.-nézett le rám.Össze akadt a tekintetünk,mire mindkettőnk arca elkomolyodott és csak bámultunk egymás szemébe.Gyönyörű szemei teljesen megigéztek,egyszerűen nem tudtam nem bele nézni.Szemezésünk egy nővér zavarta meg.Látszott rajta,hogy meglepődik,hogy engem a másik ágyba talál.Azért jött be,hogy megmondja,hogy már mindketten haza mehetünk.Nem nagyon akartam haza menni,mivel tudtam mi vár rám.Magányosság.És biztos,hogy ő is hiányozni fog…
Azóta is az Amerikában élő -gazdag- nagyszüleim segítenek ki.Nélkülük már tuti,nem élnék.Ezt a történetet sose fogom elfelejteni.Azt,hogy ekkor veszítettem el a szüleim….és azt,hogy ekkor találkoztam először Sehunnal…Örökké meg fog maradni bennem.
-Már jobban vagy?-kérdezte Minho mikor látta,hogy abba hagytam a reszketést.
-Igen.-ekkor meg állt a kukorica pattogás is.
-Ide hozom.-állt fel mellőlem.Amíg ő a popcornt hozta addig én beraktam az általa kiválasztott akció filmet.
-Nem baj,hogy akció film,amúgy?-jött vissza egy tál sós popcornnal.
-Nem.Szeretem az akció filmeket.
-Ez is az egyik dolog amit imádok benned.-ült le mellém és az asztalra tette a teli tálat.
-Tényleg?És még mit szeretsz bennem?-kúsztam hozzá közelebb.
-Most tényleg kezdjem el felsorolni?-ültetett az ölébe.
-Nem muszáj…ölég,ha kimutatod,hogy szeretsz.-karoltam át nyakát.
-Az már könnyebb…egy kicsit…-húzott magához kuncogva.
-Na akkor hajrá nagyfiú.-invitáltam őt egy csókra,amit szívesen viszonzott.Közben elindult a film,de mi abszolút nem foglalkoztunk vele.Elszakadtam tőle egy kicsit.
-És a filmmel mi lesz?-kérdeztem még mindig közel hozzá.
-Majd megnézzük máskor.-felelte egyszerűen.-De most gyere vissza,még nem volt ölég.-húzott újra magához.Én csak mosolyogva megcsókoltam.Lassan áttolta nyelvét a számba,hogy vad táncra hívja az enyémet.Nem ellenkeztem,sőt!Többet is akartam,de tudtam,hogy még nem szabad.De úgy látszott,hogy Minho nem így gondolja.Derekam simogatásáról áttért combomra,miközben fenekemen is megállt és párszor bele markolt.Ekkor újra elszakadtam tőle.
-Minho…-mondtam neki szenvedélyesen,hogy azt higgye azt akarom amit őt.-Ezt te is jól tudod,hogy még korai.-mondtam már rendesen.
-Aish….azt hittem mást akarsz.-durcizott amin kuncogtam egy sort.
-Majd máskor édesem.-mosolyogtam még mindig.Újra meg akartam csókolni,de megzavart a mobilja. Leszálltam róla ő pedig kivette zsebéből a telefont és beleszólt.
-Mond!....Most?....Minek?....Ugye tudod,hogy idióta vagy?.....Na jó,mindjárt ott vagyok.-tette le.
-Hova kell menned?-biggyesztettem le ajkaim.
-Minniehez.
-Vagyis Taeminhez?
-Igen.Ott van nála Jinki és mindenképp csirkét akar vele csináltatni.-erre elnevettem magam.Tipikus Jinki.-És Minnie nem tudja,hogy kell,így nekem is el kell mennem hozzá,mert én tudom.-sóhajtott.
-Oh,a kis séf.-mosolyogtam.-Nekem is főzöl majd egyszer?-csillantak fel szemeim.
-Persze.Holnap is gondolom itt leszek,mivel muszáj lesz bepótolni ezt a napot,és addigra találj ki valamit és majd együtt megcsináljuk.Így jó?
-Nekem bárhogy jó,csak itt legyél velem.-pirultam el.
-De édi vagy.-nevette el magát.-De akkor én most megyek is.-állt fel amit én is követtem.Az ajtóban még váltottunk egy nagyon hosszú csókot,majd elment.Bent kikapcsoltam a filmet és beraktam egy vígjátékot,miközben megettem a popcornt.Talán most Minhoval olyan boldog vagyok,mint eddig senkivel.De olyan mintha hiányozna valami…vagyis inkább valaki….

2013. július 12., péntek

3.rész-Együtt

~Hyomin szemszöge~

Miután haza értem egy újabb unalmas iskolai nap után,megcsináltam a leckéim azután  beültem a gép elé.Mivel nem volt semmi érdekes sehol ezért gondoltam megnézem a suli kosár csapatát,biztos jól áll Luhannak a kosaras mez.Több kép is volt a csapatról,de egyiken se láttam őt.A suli egész honlapját átnéztem,de sehol sem volt,semmilyen Luhan nevű srác.Kicsit aggódni kezdtem,hogy lehet ő is a Garam sulisok közé tartozik.Próbáltam nem erre gondolni,de egyszerűen nem ment ki a fejemből.Ha tényleg közéjük való,akkor egész idő alatt hazudott nekem,mivel ő tudta,hogy én melyik suliba járok.Kérlek Istenem,ha más suliba is jár,legalább ne a Garam legyen az…Előkutattam a zsebemből a telefonom,kikerestem Luhan számát és félve megnyomtam a hívás gombot.Már épp azon voltam,hogy leteszem,de hirtelen beleszólt.
-Szia!-szólalt meg vidáman.
-Szia!
-Miért hívtál?
-Figyu,ráérsz most?Valamiről beszélni szeretnék.
-Persze.Telefonon beszéljük meg vagy találkozzunk valahol?
-Inkább találkozzunk.A parkban jó lesz?
-Aha.Pár perc és ott vagyok.-és ezzel letette.Kimentem a házból és miután bezártam az ajtót elindultam a park felé.Gyors léptekkel mentem,így gondoltam biztos fogok rá várni még,de nem.Ő már ott állt a füvön és az eget kémlelte.Meghallotta lépteimet így hátra fordult,és mikor meglátta,hogy én vagyok azonnal elmosolyodott.
-Szia!-köszönt újra.-Nos miről kell beszélnünk?-fordult teljesen felém és kezeit zsebre vágta.
-Te tényleg a Garam suliba jársz?-tértem azonnal a lényegre.Először megdöbbentette kérdésem,de mikor rájött,hogy komolyan gondolom lehajtotta a fejét.
-Honnan tudtad meg?-kérdezte halkan úgy,hogy még mindig a földet nézte.
-Az most nem lényeges.Inkább az a fontos,hogy miért hazudtál?Mit hittél meddig fogom elhinni,hogy a mi sulinkba jársz?-akadtam ki egy kicsit.
-Nem hazudtam.Nem mondtam ki konkrétan,hogy a ti sulitokba járok.-emelte fel a fejét.
-De utaltál rá.És én hülye meg persze mindent elhittem neked.-kezdtem könnyezni.
-Hyomin…ne sírj kérlek.-jött közelebb hozzám.
-Hagyj.-léptem hátrébb majd ő is megállt.-Miért csináltad ezt?Nem lett volna egyszerűbb ha az este után már nem találkozunk?
-Nem,nem lett volna.Azon az estén elindult bennem valami.Olyan érzés kerített hatalmába amit még sose éreztem.És ezt te váltottad ki.Azóta csak te jársz a fejembe és nem tehetek ellene…
-Figyelj…teljesen megértem azt amit mondasz,mert én is így vagyok vele.-erre a mondatomra felcsillantak szemei.-De azt te is jól tudod,hogy köztünk nem lehet semmi.Nem kockáztathassuk,hogy kirúgjanak minket az iskolákból egy ilyen hülye dolog miatt.
-Szerinted ez hülye dolog?Szerinted a szerelem hülyeség?-akadt ki egy kicsit.
-Luhan…-hirtelen megéreztem valami hideget az orromon.Felnéztem az égre és az eső cseppek elkezdtek hullani az égből.Egyre gyorsabban érték el a földet.-Ezt a dolgot inkább hagyjuk abba jó?Így lesz a legjobb hidd el…-mondtam nehezen a szavakat,a már zúduló esőben.
-Valakinek igen,de nekünk biztos nem.-ezzel a mondatával megragadta karom és magához húzott.Megéreztem esőtől nedves ajkait az enyémeken.Nem tudtam elleni tenni.Annyira bele estem,hogy muszáj voltam vissza csókolni.Egyik kezemmel bele túrtam vizes hajába,másikkal pedig pólóját szorongattam.Ujjainkat hirtelen összefonta és szívéhez tette.És ekkor vált el tőlem is.-Remélem érzed,hogy ezt csak te tudod belőlem ki váltani.Soha nem volt még ez velem.Úgyhogy ez a te hibád is.-Akár mennyire élveztem a dolgot,és tényleg éreztem,hogy szíve nagyon hevesen ver,nem tehetem ezt.Ettől csak rosszabb lesz nekünk.
-Luhan,ne nehezítsd meg a dolgot.Én azért jöttem,hogy lezárjuk a dolgokat.Nem azért,hogy egy újabb fejezetet kezdjünk el.El felejtelek,és neked is el kell engem.Többször nem fogunk találkozni,ezt megígérem neked.Isten veled Luhan.-és ezzel elrohantam onnan.Hallottam,hogy még többször is a nevemet kiáltja,de nem figyeltem rá.Vagyis megpróbáltam.Szakadó esőben,könnyektől áztatott arccal,sírástól vörös szemekkel futottam az utcákon.Több órának tűnt mire hazaértem.Amint becsuktam magam mögött az ajtót,lerogytam a földre és őrült nagy bőgésbe kezdtem.Egyszerűen nem tudtam megállítani a könnyeimet.Estébe nyúló sírás volt,amiből az lett,hogy a földön aludtam el.Minho már délután nem volt itthon,így nem tudott rajtam segíteni.De most legalább ki sírhattam magam…

~Jiyeon szemszöge~

Suli után nem csináltam sok mindent.Csak az ágyon feküdve néztem a plafonra,ahol egy folt volt.Azon kattogott az agyam,hogy vajon hogyan került az oda…A telefonom csörgése törte meg a szobában loholó csöndet.Kicsit meglepődtem a kijelzőn szereplő név láttán,de azonnal felvettem.
-Szia!-szóltam bele gyorsan.
-Szia!-köszönt vissza Minho édes,de mély hangján.
-Miért hívtál?
-Csak azt akarom tudni,hogy otthon-e vagy.
-Igen itthon vagyok.Miért?
-Átmehetek hozzád?-teljesen ledöbbentem a kérdésén.-Hyomin még nem ért haza,és egyedül vagyok.Meg amúgyis régen láttalak.-hallottam hangján,hogy mosolyog.
-Persze,gyere.Még emlékszel a címemre nem?
-De.Sose fogom elfelejtni.Akkor addig szia!
-Szia!-tettem le a telefont.Régebben sokat járt át hozzám.Egyedül és Hyominnal is.De ez valahogy abba maradt.Így örülök,hogy most újra át jön.Azóta nem is láttam őt.Vajon még mindig olyan helyes mint régen?Habár azóta már öregedett.Akkot már biztos jobban néz ki.Régen nagyon tetszett nekem,és láttam rajta,hogy neki is bejövök.Egyikünk se csinált semmit,csak stíröltük egymást.Imádtam őt teljes egészében.Maga a tökéletes férfi.Vissza emlékezésemet a csöngő zavarta meg,így azonnal az ajtóhoz rohantam.
-Szia!-villantotta gyönyörű mosolyát miután kinyitottam az ajtót.Még mindig olyan tökéletes,mint eddig.Sőt,még helyesebb lett.
-Szia!-mosolyodtam el én is.-Gyere!-tárta kijjebb az ajtót.-Minek köszönhetem látogatásod?-álltam meg vele szembe,miközben a cipőjét vette le.
-Hát…azért is mert rég láttalak.-egyenesedett fel,így a fejem is feljebb kellett vinnem,hogy a szemébe nézzek.-És azért is,mert hiányoztál.-ölelt át erősen.
-Te is hiányoztál.-viszonoztam ölelését.Olyan melegség töltött el azzal az egy szavával,mint még sose.Elengedett,majd a konyha felé vettük az irányt.-Kérsz valamit inni?Vagy esetleg enni?-fordultam meg hirtelen,de nem kellett volna,mivel szorosan mögöttem jött így nekem jött.
-Bocsi.-mondta nevetve,amire nevetéssel válaszoltam.-Amúgy van még egy dolog amiért át jöttem.-váltott át komolyra.
-Oké,mondjad a harmadik okot is.-ültem fel a konyha pultra.Régi szokásom,hogy nem a székre ülök hanem a pultra…Pontosan elém állt,és megtámaszkodott mellettem a pulton.Zavarba jöttem közelségétől.Arcunk is nagyon közel volt egymáshoz.És így,hogy én a pulton ültem egy szintben voltak.
-Figyelj….Ezt már rég elakartam mondani,de nem volt sose merszem.Már amikor először találkoztunk,akkor nagyon megtetszettél.És ez idő alatt teljesen beléd estem.Nem tudom,hogy te mit érzel.De én többet akarok ennél.Többet a barátságnál…-nézett mélyen a szemembe.Nem gondoltam volna,hogy ezt érzi irántam.
-Már amikor először találkoztunk?-döbbentem le.
-Igen…És te…mit gondolsz erről?-kérdezte félve.
-Én is így érzek.Már az elejétől kezdve.-mosolyodtam el.
-Tényleg?-virult fel azonnal.
-Tényleg.
-Annyira örülök.-ölelt át szorosan.
-Megértem,hogy örülsz,de azért megfojtani nem kell…
-Bocs…Hidd el nem akarom megölni,azt akit szeretek.
-Szóval szeretsz,mi?-karoltam át nyakát,hogy közelebb legyen hozzám.
-De még mennyire.-ölelte át derekam.-És ezért  reménykedek abban,hogy a barátnőm leszel.
-Szíves örömest.-húztam közelebb.Már semmi levegő nem volt köztünk.Édes ajkait már enyémeken éreztem,és soha többé nem akartam,hogy elvegye őket róla.Nyelve lassan átcsusszant számba és harcra hívta sajátom.Elvette az összes levegőmet,ezért el kellett tőle szakadnom.
-Amúgy én is szeretlek.-tettem hozzá halkan.
-Azt hittem,már sose mondod ki.-kuncogott,ami mosolyra késztetett.Egész délután és még este is nálam volt.De nem bántam.Már indult volna haza,de én akkor felajánlottam neki,hogy nem-e alszik nálam.Azt mondta ki nem hagyná ezt a lehetőséget.Együtt bújtunk be a takaró alá és még ott is beszélgettünk egy kicsit,de engem hamar elnyomott az álom.Remélem sokáig maradunk együtt és,hogy Hyomin is jól fogja fogadni….

2013. július 5., péntek

2.rész-Érzelmek

~Hyomin szemszöge~

Egész hétvégén csak Luhanre tudtam gondolni.És még hétfőn suliban is őt kerestem,de sehol sem láttam.Lehet megbetegedett és nem jött…Vagy az is lehet,hogy nem ide jár…Remélem az első választás.
Ebédszünetben a magyar cuccaim pakoltam be a szekrényembe,majd az udvarra készültem,de találkoztam Jiyeonnal így beszélgettünk egy kicsit.
-Na,találkoztál azóta azzal a fiúval a bálból?-kezdte azonnal.
-Nem.Sajnos…-szomorkodtam.
-Attól még,hogy most nem találkoztatok attól még fogtok biztosan.Ne add fel.-mosolygott bíztatóan.
-Oké.-mosolyodtam el én is.-Ezért szeretlek annyira,te mindig tartod bennem a lelket.-nevettem fel és szorosan átöleltem.Ő is velem együtt nevetett.Miután elengedtük egymást Jiyeon mintha lefagyott volna.Nem értettem miért,így hátra fordultam,hátha valami mögöttem van.És igazam volt,Sehun állt előttem.Először rám,nézett aztán Jiyeonra.
-Beszélhetünk?-szólt Jiyeonhoz.
-Persze.-válaszolta.
-Akkor én most megyek.-mutattam az udvar felé.-Majd hívlak.-köszöntem el Jiyeontól.
Láttam,hogy bemennek az osztályukba.Na majd holnap kifaggatom Jiyeont.Kimentem az udvarra és egyből ezren támadtak le,hogy meséljenek mindenféléről.Ez az ára a népszerűségnek,de engem nem zavar.
Miután hazamentem,gyors megcsináltam néhány leckét,azután mivel jó idő volt kimentem a közeli parkhoz.Csak egy kis erdős park ahová nem sokan járnak.Most is így volt.Rajtam kívül egy árva lélek sem volt a közelben.Lefeküdtem a fűbe és az eget kémleltem.
-Azt hittem ide rajtam kívül nem jár senki.-szólalt meg egy fiú hang,ezért felültem.
-Én pedig azt,hogy én rajtam kívül senki.De úgy látszik mindketten tévedtünk.-kijelentésemre elmosolyodott,mire azt hittem ott helyben elájulok.
-Leülhetek ide e bájos teremtés mellé?-kérdezte,mire felvontam szemöldököm.
-Luhan?-lepődtem meg.
-Szia!-mosolygott még mindig.-Szóval leülhetek?
-Persze.-mosolyogtam most már én is.Lehuppant mellém és az eget kezdte figyelni.Én is ezt szerettem volna csinálni,de valahogy ő jobban érdekelt.
-Kerestelek ma suliban,de nem láttalak sehol.-szólaltam meg egy kis idő múlva.
-Nem volt kedvem be menni.-felelte azonnal.
-Oh,értem.És holnap jössz?
-Nem hiszem.Szerintem egész héten otthon leszek.
-Ahha….az kár.-amint kimondtam ezt a két szót azonnal elvörösödtem,mert félmosolyra húzta száját.
-Az.-válaszolta egyszerűen.-Figyi,nem megyünk el egy fagyira?-kérdezte aranyosan.
-Elmehetünk,de nálam nincs pénz szóval én nem eszek.
-Így is,úgy is meghívnálak butus.-nevetett fel aranyosan.
-Tényleg?Köszi,kedves vagy.-álltunk fel.
-Ez alap egy ilyen lánynál mint te.-indultunk el.
-Ezt hogy érted?
-Egy ilyen szép lánynál mint te.-nézett rám mosolyogva.
-Ne mondj már ilyeneket,létszi.Utálom mikor teljesen elvörösödök.-temettem arcomat kezembe.
-Nem baj.Majd a fagyi lehűt.-karolta át válam.Na a mostani hőmérsékletem még akkor se csökkene ha bele raknának a fagyasztóba.A fagyizóban mindkettőnknek vett két gombóc fagyit.Leültünk az egyik üres asztalhoz és fagyizás közben beszélgettünk.Kiderült,hogy kosaras és hogy nagyon jó is benne.Mondta,hogy jövő héten lesz egy kosár meccs a Nadam és a Garam iskola között.Ott legalább meglátom milyenek a Garam sulisok.
Rá nézett a kezén lévő órára és arckifejezéséről már tudtam,hogy mit fog mondani.-Sajnos most mennem kell.Cseréljünk számot és majd hívlak,hogyha találkozni akarok veled,jó?-mosolygott aranyosan.
-Jó.-odaadtam neki a telefonom és bele írta a számát.Majd odaadta az övét és bele írtam a sajátomat.-Akkor majd hívlak.Szia!-köszönt el és el is tűnt.Szomorú voltam,hogy egész héten nem lesz suliban,de boldog is mivel számot cseréltünk.Remélem hamar felhív.Luhan után én is azonnal elhagytam a fagyizót és haza sétáltam.Otthon csináltam magamnak egy gyors vacsit,majd lefürödtem és elraktam magam holnapra.

~Jiyeon szemszöge~

Miután elengedtük egymást Hyominnal,észrevettem,hogy valaki áll mögötte és miután megláttam ki az azonnal lefagytam.Hyomin is hátra fordult,hogy megnézze mi történt.Sehun először rá majd rám nézett.
-Beszélhetünk?-intézte hozzám kérdését.
-Persze.-feleltem röviden.
-Akkor én most megyek.-mutatott Hyomin az udvar felé.-Majd hívlak.-szólt még hozzám majd elment.Sehunnal bementünk az osztályunkba mivel ebédszünetben általában nincs bent senki így egyedül lehettünk.
-Na miről szeretnél beszélni?-ültem fel padomra ami az első sorban található.
-Rólunk.-állt meg pontosan előttem és megtámaszkodott kezeivel mellettem a padon.Még így is magasabb nálam.
-Sehun ezt már megbeszéltük pénteken.-sóhajtottam.
-Nem érdekel.Tudom,hogyha nem is szeretsz,de valamit még érzel.És ezt nem hagyhatjuk kárba veszni.-mondta komolyan.
-Sehunnie….-Jézus de rég hívtam így.Még akkor amikor jártunk.
-Látod?Még mindig így hívsz.-húzta félmosolyra száját.
-Jó igazad van.Még mindig érzek valamit.De nem tudom,hogy mit.Mert utálnom kéne téged,de egyszerűen nem vagyok erre képes.-mondtam el érzéseim.
-És miért kellene utálnod?-értetlenkedett.
-Ne mond,hogy nem emlékszel.-mondtam kissé gúnyosan.Megrázta fejét,jelezve,hogy tényleg nem emlékszik.-Ch…Tudod azért kellene haragudnom,mivel te megcsaltál engem és ezért szakítottunk.Ha tényleg nem emlékszel…-teljesen ledöbbenve nézett először majd rájött,hogy mit tett és lehajtotta a fejét.
-Azt már megbeszéltük még akkor…
-Még se emlékszel rá.-vágtam közbe.-És attól még,hogy be voltál baszva mint valami nem tudom mi,az nem jogosít fel arra,hogy bárkit megdöngess éjjelek éjjelén.Basszus,nem tudod mit éreztem akkor amikor egy hülye kurvát találtam az ágyadban és nem téged.És te még nem is kértél érte rendesen bocsánatot.Legjobban ez baszta fel az agyam.-borultam ki teljesen.És eljött amitől eddig féltem.Elsírtam magam…Amióta ez a dolog történt eldöntöttem,hogy Sehun miatt nem fogok már soha sírni.Lehajtottam a fejem és úgy próbáltam vissza fojtani a könnyeket.
-Ne sírj kérlek.-nyúlt állam alá és felemelte fejem.-Tudod milyen rossz téged sírni látni?
-El tudom képzelni.-flegmáskodtam.-Figyelj!Az ami köztünk volt,és most a péntek estére gondolok…-figyelmeztettem-…tényleg jó volt.DE többször nem fordulhat elő.Ezt remélem tudod.Ez  csak amolyan düh és szomorúságból létrejött szex volt.Ne éld bele magad,hogy szeretetből feküdtem le veled.
-Jó,gondoltam.Én ezzel csak boldoggá akartalak tenni.És most is arra törekszek.Vagyis törekednék ha meg tudnál bocsátani.
-Nem olyan könnyű,mint azt hiszed.-folyt le újabb könnycsepp az  arcomon.
-Ne sírj már!-Azt vártam,hogy dühösen fogja mondani és letörli az arcom,de nem.Hangja gyengéd volt és ahelyett,hogy letörölte volna könnyeim csak simán megcsókolt.Most hamar észbe kaptam és mielőtt messzebre mentünk volna,ellöktem magamtól.
-Sehun kérlek ne kezdjük újra.-néztem rá.
-Jól van értem.Csak még az,hogy ha baj van akkor kérlek legelőször hozzám gyere és velem beszéld meg.Rendben?-nézett kérlelően a szemembe.

-Jó,megígérem.-nem tudtam neki nemet mondani.Miután megígértem neki becsöngettek így elment tőlem a helyére én pedig lepattantam a padomról és leültem a székemre.Az biztos,hogy először Hyominhoz fogok menni ha baj van,de utána Sehun lesz az első.Nem mintha másra nagyon számíthatnák.Sehunnal a nap folyamán többször nem beszéltem.Délután nem volt kedvem leckét írni,gondoltam majd holnap lemásolom valakiről.Kicsit gépeztem,meg tévéztem azután már este is lett így lefürödtem és elmentem aludni.

2013. június 30., vasárnap

1.rész-A bál

~Hyomin szemszöge~

-Hyomin!Hyomin-futott a szekrényemhez Jiyeon.
-Mizujs?-kérdeztem unottan,tudtam mit akar mondani.
-Van új pasim.-ugrált mellettem.
-Gondoltam.-csuktam be szekrényajtóm.
-Most miért vagy ilyen?
-Mivel ő a 3. ebben a hónapban.
-De ő más.-mondtam az utolsó szót vele együtt,mire elnevettük magunkat.-Vagyis reméljük.-karolt belém és elindultunk az utolsó óráinkra.Nem tudom,hogy tudja így váltogatni a pasikat.És mindig a fiúk akarnak vele járni.Velem miért nincs ez?Na jó,már akartak velem járni többen is,de én vissza utasítottam őket.Még várok az igazira…
-Képzeld,azt hallottam,hogy néhány Garam iskolás be akar sunnyogni a bálra.-álltunk meg szekrényem előtt utolsó óráink után.
-És ez miért olyan rossz?-vettem ki táskámat.
-Jhaj,te még nem ismered őket.-rázta fejét Jiyeon.-Ha sokan jönnek akkor tönkre fogják tenni.És főleg,hogy álarcos bál lesz,nem fogjuk őket hamar felismerni.
-Szerintem nem mernek olyan sokan jönni,mert a tanárok ismerik őket,vagyis gondolom.Amúgy kivel mész?
-Hát az új pasimmal.
-És amúgy,hogy hívják?
-Öhm…-gondolkodott el.
-Hát ez jó kezdet.-csuktam be nevetve szekrényem.
-Nem akarnál inkább velem jönni?-jelent meg Sehun Jiyeon mögött.
-Miért akarnák veled menni?-fordult meg és összefonta karjait melle alatt.-Ölég itt a suliban elviselnem téged,nem akarlak utána is.
-Hidd el,ha most nem lenne pasid,akkor mindenképp velem jönnél.-hagyott minket Sehun ott egy félmosollyal.
-Annyira utálom.-idegeskedett Jiyeon miközben a kijárat felé tartottunk.
-Aha,persze.-mosolyodtam el.
-Most mi van?-tárta szét kezeit.
-Semmi,semmi.-legyintettem.
Otthon előkészítettem a báli ruhám (fehér,comb középig érő,derékig testhez simuló,onnan pedig szét ágazik),a hozzá illő cipőt és elmentem fürödni.Miután vettem egy jó kis habfürdőt,hajamat kicsit begöndörítettem és hátul egy kis részét össze fogtam,feltettem egy kis sminket,majd felvettem a ruhát és a cipőt is.Előhalásztam az álarcom a fiókomból és a tükröm elé álltam.Elégedett vagyok a kinézetemmel.

-Hyomin,kész vagy?-szólt be bátyám,Minho.
-Igen,már megyek.-Még gyors megigazítottam a ruhám és kimentem Minhohoz.
-Gyönyörű vagy!-nézett rajtam végig.
-Köszi!-kuncogtam.
-Mehetünk?-tette ki kezét,hogy bele karoljak.
-Mehetünk.-karoltam belé.Akárki,akármilyen cikinek tartja,hogy én a bátyámmal megyek a bálba,én nem így gondolom.Már rég tudtuk,hogy mi együtt fogunk menni.Hát mi ennyire szeretjük egymást.Beléptünk a tornaterembe,ami gyönyörűen ki volt díszítve.A terem két felén,ahol a lelátók vannak,rózsaszirmok voltak elszórva.Mindenhol rózsaszín,piros és fehér lufik repkedtek.Egyszerűen lélegzetelállító.
-Nos,gondolom az első táncot nem velem akarod táncolni.-engedett el Minho miután beléptünk.
-Nem,megengedem,hogy el menj csajozni.-nevettem.-És köszi,hogy eljöttél velem.
-Tudod,hogy bármikor számíthatsz rám.-ölelt meg.-Amúgy se tudtam volna választani,hogy kivel jöjjek.
-Ó,értem.-mosolyodtam el.-Na menj,majd otthon találkozunk.-indultam el a pult felé.Ahhoz képest,hogy sulis bál,csoda,hogy alkoholos italok is vannak.-Egy vodka-dzsúszt létszi.-szóltam a pultos fiúnak,aki egy mosoly kíséretében elkészítette az italom.-Köszi.-mondtam mikor lerakta elém a kész italt.
-Na találtál már pasit?-jött oda hozzám Jiyeon.
-Még csak most jöttem.-nevettem,majd bele ittam italomba.-Hol hagytad a pasidat?-néztem rá.
-Hagyom,hagy bulizza ki magát a haverjaival.-legyintett.
-Ó értem.-bólintottam.Kicsit örülök,hogy nem vele van,mert az a fiú nem hozzá illik.Tudom kivel illenek össze,de sajnos „állítólag” utálják egymást.
-Felkérhetem e bájos teremtést egy táncra?-szólt nekem egy fekete álarcos fiú.Gyönyörű mosolya elvakított.Haja kicsit kócos ,de látni rajta,hogy így van beállítva.
-Hajrá kislány.-suttogta nekem Jiyeon,miközben elment mögöttem.Muszály volt elmosolyodnom.
-Persze.-adtam kezem,az ismeretlen kezébe.Válaszom csak egy újabb mosollyal jutalmazta.Bevezetett a parkett közepéra,majd egyik kezével derekam fogta másikkal pedig kezemet.Ekkor felcsendült egy szám amire tangózni szoktak.A zene hallatára mosoly szökött arcomra,majd bele kezdtünk  a tangóba.Elképedtem tánc tudásán.Nem gondoltam volna,hogy egy fiú így tud tangózni.Miután véget ért a szám,körbe néztem,és azt vettem észre,hogy a többi ember körbe áll minket és tapsol.Szóval ilyen jól táncoltunk?Mikor a közönség is észre vette,hogy vége a táncunknak,vissza álltak a helyükre és tovább táncoltak.Én csak bámultam gyönyörű szemeibe az ismeretlen partneremnek.
-Jól táncolsz!-szólalt meg végül ő.
-Köszönöm.Ez rólad is elmondható.-dicsértem meg én is.
-Áh nem is.-vakarta meg tarkóját,mire elnevettem magam.-És megtudhatnám e gyönyörű,jól táncoló hölgy nevét?-fogta meg kezem.
-Hyomin.És a szőke hercegé?Vagyis inkább rózsaszín.-nevettem újra.
-Luhan vagyok.-felelte mosolyogva.-Most el kell búcsúznom,remélem még találkozunk.Nagyon örültem Hyomin.-csókolta meg kézfejem.
-Én is örültem.-néztem mélyen a szemébe.Egy mosollyal az arcán fordult meg,majd a tömegbe indult.Még akkor is néztem utána amikor már nem is láttam.Ez az egy tánc teljesen feldobta az estémet.Egész este jól mulattam.Csak azaz egy dolog zavart,hogy az este folyamán többször nem láttam Luhant,pedig jó lett volna….

~Jiyeon szemszöge~

Remélem Hyominnak sikerül azzal a fiúval össze jönnie.El kéne már neki egy pasi…Meg kéne keresnem az új pasimat.Semmi közös nincs bennünk…ideje szakítani.Mikor már fel akartam adni,meghallottam egy érdekes beszélgetést.
-Na milyen a csaj?Tényleg olyan nyávogós ahogy mondják?-nevetett egy fiú.
-Áh nem.Ha közelről megnézed,tudod milyen szexi?Basszus,főnyeremény.-hallottam meg Jin hangját.
-Csak egy bökkenő van…-kezdte egy másik srác.
-…hogy egy ribanc.-fejezte be Jin a mondatot,amin aztán egy jót röhögtek.Nekem pedig könny szökött a szemembe.
-Jah,csak úgy váltogatja a fiúkat.-szólalt meg megint az első fiú.
-Figyelnem kell arra,hogy még az előtt megdöngessem,mielőtt dobna.-nevetett Jin.
-Majd szólj,hogy milyen volt.Mert ha jó akkor majd rástartolok én is.-nevetett fel egy újabb fiú.Én nem bírtam tovább,el kellett mennem.Próbáltam úgy el menni,hogy ne vegyenek észre,de ez nem sikerült.
-Hé Jin,nem ő az a csaj?-nézett rám az egyik,mire megtorpantam és feléjük néztem.Jin hátrafordult,hogy megnézze tényleg én vagyok-e.És mikor tudatosult neki,hogy én vagyok csak annyit mondott:-Igen ő az a ribanc.-kijelentésére azonnal el kezdtem futni.Nem tudtam merre megyek,csak futottam.Egy hosszú folyosón álltam meg ahol nem volt senki. Leguggoltam a fal mellé és fejem térdemre hajtva sírtam tovább.Tényleg azt hiszik,hogy én egy ribanc vagyok?Szóval mindenki így ismer engem?Úgy ítélnek el,hogy nem is ismernek. Nem tettem semmi rosszat,hogy ennyire utáljanak…
-Te meg mit csinálsz itt?-szólalt meg egy ismerős hang mellőlem.Felkaptam a  fejem és Sehun aggodó arcával találkoztam.-Mi történt?-húzott fel a földről.
-Most hagyj kérlek…-szólaltam meg miközben szemeim töröltem.
-Nem hagylak addig amíg el nem mondod,hogy ki miatt sírsz.-vett elő egy zsepit majd felém tartotta.
-Semmi közöd hozzá.-fújtam ki orrom.
-Igen,tényleg nincs közöm hozzá…De akkor legalább ha nyugtassalak meg.-törölte le elkenődött sminkem egy másik zsepivel.-Gyere ide!-tárta szét kezeit.Egy kis ideig hezitáltam,hogy oda-e menjek.De végül hozzá bújtam.Szorosan ölelt magához és egy kicsit dülöngélt is velem.Annyira hiányzott az ölelése…Csak ő tud ilyen hamar megnyugtatni.Lehet,hogy még mindig szeret?És én szeretem még őt?Valószínűleg igen,de ezt ő nem tudhatja meg…
-Gyere,haza viszlek.-fogta meg kezem és  a kijárat felé húzott.
-De…
-Nyugi,még nem ittam.-vágott szavamba.Vajon honnan tudta,hogy ezt akarom?
Beültetett a kocsijába és pár perc alatt ott voltunk nálam.Az út csendben telt.Egyikünk se szólt semmit,de ez így volt rendjén.
-Kérsz valamit?-vettem le a cipőm az előszobában.
-Nem köszi.-indult el a nappaliba,amit én is követtem miután levettem a kabátom.
-Na,kiöntöd nekem a bánatod?-állt meg velem szembe,miután leültem a kanapéra.
-Szerinted egy ribanc vagyok?-tértem a lényegre.Kérdésem teljesen ledöbbentette.
-Dehogy.Ki mondta ezt?
-Jin.
-Akkor ezért sírtál.-jött rá könnyen.
-Szerinted csak azért akarnak velem járni,hogy legyen kivel csinálniuk?-akadtam ki.
-Úgy látszik vannak ilyen emberek.
-Te…mit szerettél bennem?-álltam fel és közelebb mentem hozzá.
-Inkább úgy kérdezd,hogy mit szeretek benned.-mosolygott rám.-Azt szeretem benned,hogy akármi történik te mindig erős maradsz,a barátaid mellett mindig kitartasz és segítesz nekik ha segítség kell,soha nem mondod,hogy soha és persze csodaszép vagy.-fordult teljes testével felém.
-Ne csináld ezt Sehun,kérlek.-hajtottam le a fejem.
-Mit ne csináljak?Te is tudod,hogy nekünk együtt kell lennünk.
-Nem,nem kell,mert én már nem szeretlek.-néztem szemébe.
-Legalább magadnak ne hazudj.
-Nem hazudok.Tényleg nem érzek semmit.
-Azt majd meglátjuk…-csókolt meg hirtelen.Olyan heves volt,hogy egyszerűen nem tudtam neki ellen állni.Derekamnál fogva húzott magához én pedig átkaroltam nyakát.Remélem ebből nem fogja észre venni,hogy még mindig szeretem.Elkezdett valamerre húzni.Nem tudtam merre megyünk,de pár perc múlva rájöttem mivel az ágyon landoltam.Egy mozdulattal lehúzta ruhámat,majd lehúztam róla zakóját amit a nyakkendője követett.Leszenvedte magáról nadrágját,majd a melltartómhoz nyúlt.Egy pillanat alatt kikapcsolta.Miután ez a ruha darab is lekerült rólam, a melleimmel kezdett játszani,ami sóhajokat hozott ki belőlem.Levette mindkettőnkről a még zavaró tényezőket és kíméletlenül belém hatolt.Erre volt most szükségem.Így,hogy durván és hevesen csináltuk,minden feszültség ki ment belőlem.Már nem dühített fel az amit Jin mondott,most csak Sehun és én számítottunk.Miután mindketten átléptük a gyönyör kapuját,Sehun fáradtan dőlt rám,én pedig izzadságtól vizes tincseivel játszottam.Muszály voltam kimászni Sehun alól,mivel valaki nem akart leszállni a csengőről.Felkaptam a köntösőm és kimentem az ajtóhoz.Sajnos Jin állt az ajtóban.
-Mit akarsz?-kérdeztem azonnal.
-Sajnálom amit mondtam,nem gondoltam komolyan…
-Ch,gondolom.Pedig elég hitelesnek tűnt amit mondtál.
-Az lehet,de csak azért mert kicsit sokat ittunk a srácokkal.
-Amit már egyszer kimondtál,azt nem vonhatod vissza.-jelent meg mellettem Sehun egy szál alsógatyában.
-Óha,még nem is szakítottál velem,de már egy másik csávóval fekszel le.Ejha,tényleg egy ribanccal van dolgom.-mosolyodott el gúnyosan.
-Ha még egyszer így nevezed,velem gyűlik meg a bajod.-szorította ökölbe Sehun  a kezét.
-Sehun,nyugi.-szóltam hozzá halkan.-Jin,menj el,most!És remélem tudod,hogy végeztünk.
-Persze,tudom…Szasztok!-fordult meg,majd elment.Miután becsuktam az ajtót Sehunt nem láttam sehol,így leültem a nappaliban a kanapéra és az arcom a kezembe temettem.
-Én azt hiszem megyek.-jelent meg Sehun teljesen felöltözve.
-Oké…-szomorodtam el.

-Majd hétfőn találkozunk.-kicsit hezitált,de aztán mégis adott egy puszit fejem búbjára.Elment és én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal….