5.rész-Boldogság

~Hyomin szemszőge~

Fura volt ,hogy reggel Sehun állt a házunk előtt.Eddig mindig egyedül mentem suliba.Sose volt senki aki jött volna velem.Miután bezártam a házat,lesiettem Sehunhoz,aki eddig háttal állt nekem,de mikor meghallotta lépteim megfordult és egy óriási mosolyt vetett felém.

-Szia!-köszönt amint leértem.

-Szia!Mehetünk?

-Persze.-út közben sokat beszélgettünk és nevettünk.Mikor arra a sarokra értünk ahonnan már rá látni a sulira,Sehun hirtelen megfogta a kezem és összefonta ujjainkat.Nem volt különösebben bajom vele,de azért furán néztem rá.

-Csak hogy hihetőbb legyen.-nézett le rám.

-Ahha…értem.-Amint beléptünk a suli kapuján,az várt minket amire gondoltam.A legtöbben döbbentek voltak,de láttam pár szúrós pillantást.Ami a legfurább volt,hogy láttam néhány „mindig is tudtam” arckifejezést…Ezt azért senki se gondolhatta komolyan.Sehun osztálya közelebb van,így ott megálltunk.Jiyeon ilyenkor már bent szok lenni,és általában az ajtóval szemben lévő radiátornál nyomkodja a telefonját.Most is így volt és láttam,hogy ledöbbent mikor meglátott minket.Sehunnal megöleltük egymást,majd a fülembe suttogott.

-Majd megyünk együtt haza?-kérdezte fülemnél amitől kirázott a hideg.

-Persze.-mosolyodtam el.Félszemmel rápillantottam Jiyeonra aki még mindig nézett minket,ezért egy hosszú puszit,már mondhatni csókot nyomtam Sehun szájára.Láttam a szemében,hogy meglepődött,de ezt nem akarta kimutatni,nehogy lelepleződjünk.

-Akkor majd suli után.Szia!-köszöntöm el  mosolyogva.

-Okés,szia.-mosolygott már ő is.Ezután elindultam az én osztályom felé.Most már nem kell megállnom a szekrényemnél,mivel mi a végzősök már nem tanulunk ilyenkor.Jövő héten már a többi tanuló se fog,de azért nekünk jobb.Amint beértem az osztályba,azonnal letámadtak a lányok.Oda meg vissza voltak,hogy járok Sehunnal.Az egyikük még azt is mondta,hogy azt hitte már rég óta együtt vagyunk.Na jó…honnan a francból gondolták azt,hogy mi jártunk!?A nap folyamán az összes szünetben jöttek,hozzám az osztályba,hogy századszorra is megkérdezzék,hogy tényleg járok-e Sehunnal.Mind a száz alkalomkor elmondtam,hogy igen,tényleg járunk.Nem képesek felfogni?Épp indultam ki az osztályból ebédszünetre,hogy még az udvaron is elárasszanak engem a kérdésekkel,de amint kiléptem a teremből Jiyeonnal találtam magam szemben.

-Szia!-mosolygott vidáman.-Ma még nem is taliztunk.-biggyesztette le száját.-Megyünk az udvarra?-mosolygott megint.

-Persze,menjünk.Mindig ki megy...ünk.-nem tudtam rendesen kimondani az utolsó szót,mert letámadtak.Addig nem tudtam,hogy ki az,amíg meg nem éreztem hasam körül a két meleg kezet.Szóval Sehun az…

-Sziaaa!-köszönt újra,miközben arcát nyakamba fúrta.Jiyeont mintha észre se vette volna.

-Neh,ez csikiz.-mondtam nevetve és elhúztam fejem tőle.

-Ki jössz az udvarra?-nézett rám mosolyogva.

-Oda indultunk.-nevettem el magam.

-Öhm…-szólalt meg Jiyeon halkan mire mindketten ráemeltük a tekintetünket.Hirtelen még én is elfelejtettem,hogy itt van…-Ti mióta vagytok…együtt?-mondta ki félénken az utolsó szót.Rosszul esik neki,hogy ezt látja…az száz százalék.

-Tegnap óta.-vágtuk rá egyszerre,pont úgy mint Jiyeon a bátyámmal.

-Akkor ez volt azaz elintézni való.

-Ez.-válaszoltam tömören.

-Hát akkor magatokra hagylak.Majd beszélünk Hyomin.-köszönt el tőlem mosolyogva,majd egy pillanatra Sehunra pillantott aki egész végig őt pásztázta.Mikor egymás szemébe néztek Jiyeon azonnal elfordult és elindult vissza az osztályába.

-Szerinted féltékeny?-nézett újra rám.

-Biztosan.-mosolyodtam el gonoszan.-Úgy látszik jók vagyunk.

-Hát te biztosan.Az a szájra puszi nem volt semmi.-mosolygott aranyosan.

-Jó színész vagyok.-büszkélkedtem.

-Azért kár,hogy csak színészet volt.-nézett mélyen a szemembe.Nem tudtam elszakadni tekintetétől.Olyan gyönyörű szemei vannak…

-A-akkor ki megyünk?-mondtam zavartan.

-Menjünk.-fonta össze ujjainkat,amitől valamiért teljesen elpirultam.Mikor kiértünk az udvarra,még mindig sokan figyeltek minket.Leültünk az egyik üres padra,nekidőltem vállának ő pedig átkarolt miközben a telefonján nézegettük a képeket.Voltak benne olyan képek is amik már nagyon régen készültek róla.Zabálni való volt kiskorában.És voltak még olyan képek is amiken Jiyeonnal voltak.Annyira jól néztek ki együtt. Muszáj ennek a tervnek sikerülnie… 

Utolsó óra után,együtt indultunk el Jiyeonnal,de én Sehunhoz csapódtam ő pedig kint Minhohoz.Másfele indultunk el,de éreztem,hogy Jiyeon néha hátra néz.Sehunnal kézenfogva sétáltunk és még valahogy akkor se engedtük el egymás kezét amikor a mi utcánkba értünk.Épp valamin nagyon nevettünk,mikor véletlenül neki mentem egy szembe jövő embernek.

-Sajnálom!-mondtuk egyszerre az idegennel.Mikor meghallottam hangját,azonnal felkaptam fejem és az idegenre néztem.Aki nem is igazán idegen.Luhannel ütköztem össze.Egy ideig a szemembe nézett,majd lepillantott a kezünkre és mintha elszomorodott volna.Talán még mindig nem felejtett el?Pedig jobb lenne…Egy idő után mindketten a földre vetettük a tekintetünk én pedig elindultam a házam felé,Sehunt magam után húzva.Egy idő után kicsit rántott rajtam így megálltam.Mellém sétált és felemelte a fejem az államnál fogva.

-Még hogy nem ex mi?-kérdezte halkan,miközben tekintetem kereste,amit hamar meg is talált.

-Tényleg nem ex…valami más….magam sem tudom mi.-horkantam fel.

-Na mesélj,hallgatlak.

-Röviden annyi,hogy szerelmesek voltunk egymásba,vagyis…talán még mindig,de mi nem lehetünk együtt.Olyan szerelem mint a Rómeó és Júlia.

-Wow…szerintem nektek akkor is együtt kéne lennetek ha valaki,vagy valami akadályoz titeket.Ha tényleg szeretitek egymást akkor nem szabad semminek se közétek állnia.-mondta ki amit gondolt.

-Ezt nagyon szépen mondtad.-mosolyodtam el.

-Vannak szép pillanataim.-mosolygott büszkén.-Na gyere ide,én noona-m.-tárta ki karjait.Én pedig mosolyogva oda bújtam hozzá.Átöleltük egymást,és még dülöngéltünk is egy kicsit.Kis idő múlva már újra hazafelé baktattunk.Megint egy arc puszival köszönt el tőlem amitől újra zavarba jöttem.Nem találtam Minhot otthon de majd biztos jön.Lecke írás után egy kicsit TV-ztem aztán lezuhanyoztam és elraktam magam holnapra.

~Jiyeon szemszöge~

Teljesen ledöbbentem azon,hogy Hyomin és Sehun járnak.Hogy járhat az én exemmel?Na jó,azzal jár akivel akar,de tudja,hogy miért szakítottunk.Arra nem gondolt,hogy vele is megcsinálja majd azt amit velem?Vagy lehet,hogy Sehunnie annyira bele esett,hogy ő rá jobban fog vigyázni?Nem,biztos nem.A férfiak nem változnak.Ha velem megtette akkor vele is meg fogja.Az a csók ami az ajtónknál csattant el…Egyszerűen nem tudom elfelejteni.Emlékszem amikor még én voltam az aki a szájához érhetett…Annyira hiányzik…Nem!Jiyeon verd ki a fejedből!Nem szabad rá gondolnod!Mert ő már nem lesz a tied…soha többé…

Még haza is együtt mennek.Ilyenkor mindig átkozom az Istent,hogy egy utcába teremtette őket.Igaz,hogy én Minhoval mentem,de olyan volt mintha Hyominékat követném.Minden percben hátra fordultam,hogy mit csinálnak,de vagy csak beszélgettek vagy nevettek valamin.Annyira….idegesít,hogy együtt vannak.Ez nem féltékenység,hanem csak simán nem tetszik,hogy az én volt pasimmal van együtt.Mi van ha már lefeküdtek?Basszus,tényleg…ha már lefeküdtek akkor egy ideig biztos együtt lesznek,mert Hyomin csak olyannal fekszik le akiben száz százalékosan megbízik.De ha még csak ma jöttek együtt suliba,akkor tuti,hogy nem olyan régóta járnak.Akkor nem is olyan biztos,hogy már lefeküdtek.

-Akárhányszor hátra nézel,ugyanazt fogják csinálni mindig.Törődj már bele,hogy együtt vannak!-szólalt meg Minho egy kissé idegesen,mikor megint hátra fordultam.Már elfordultak arra a sarokra ahova már nem látok,így vissza fordultam Minhohoz.

-Bocs,csak…-kezdtem volna,de félbe szakított.

-Csak fura,hogy az exeddel jár?-fejezte be mondatom egy sóhajjal kísérve.

-Hát…igen.-de belül valahogy máshogy érzem.Féltékeny lennék?

-Majd nálad megbeszéljük.-zárta le egy időre a témát.Kicsit félek ettől a beszélgetéstől…Pár perc séta után már a konyhában álltunk egymással szemben.

-Akkor mit kell megbeszélnünk?-kérdeztem halkan.

-Miért vagy ennyire féltékeny?-tért a lényegre.

-H-Hogy én?Mégis mire?

-Inkább kire.-szólalt meg halkan majd egy kis szünetet tartott.-Még mindig szereted igaz?

-Kit?-játszottam az értetlent.

-Jaj ne játszd már a hülyét.-kiáltotta el magát,amitől össze rezzentem.-Sehunt,vagy ki az a csáki.-egy kis idő múlva válaszoltam csak a kérdésére.

-Dehogy szeretem őt.Már rég nem érzek iránta semmit.

-Chh…csak az a baj hogy ezt nem hiszem el.

-Miért nem hiszed el?Talán nem bízol bennem?-emeltem fel már én is a hangom.

-Bíznék benned,ha nem csinálnád ezt.

-Miért,mit csinálok?

-Nem igaz,hogy nem veszed észre magad.-horkant fel.

-Nem tudom,hogy most mi a bajod,de annyit leszögezek,hogy én téged szeretlek és nem őt.

-Akkor rám miért nem nézel úgy mint ő rá?-lökte el magát a pulttól ahol eddig állt és közelebb lépett hozzám.

-Miért rá hogy nézek?-néztem mélyen a szemébe.

-Szerelmesen.-válaszolta miközben tekintetét enyémbe fúrta.-Úgy ahogy most rám is.-pár percig még szemeztünk,majd durván ajkaimra tapadt.Nem ellenkeztem.Ugyanakkora hévvel viszonoztam csókját.Szorosan magához húzott derekamnál fogva én pedig a nyaka köré tekertem kezeim és néha bele túrtam dús hajába.Keze lesiklott fenekemre onnan pedig combomra.Felkapott az ölébe és elindult valamarre.Nemsokára megtudtam,hogy a hálóba vezetett az utunk,mivel lassan leengedett az ágyra,majd rám mászott.Gyorsan lekerültek rólunk a ruhák.Vad volt de mégis gyengéd.Többször is átléptük a gyönyör kapuját,mire teljesen kifáradtunk.Talán mondhatom,hogy ez volt életem legjobb aktusa.Miután végeztünk ráhajtottam fejem mellkasára ő pedig egyik kezével átkarolt amivel hátam simogatta.

-Ez nagyon tetszett.-törte meg a csendet Minho,mire elkuncogtam magam.

-Annak örülök.-kuncogtam tovább.

-Nagyon tapasztalt vagy ezen a téren.

-És ez baj?- biggyesztettem le ajkaim.

-Dehogy baj!Én imádom,ha egy csaj tapasztalt.

-Akkor jó.-néztem fel rá,mire egy gyors csókot kaptam.

-Még egy menet?Ha nem vagy nagyon kifáradva.-mosolygott kajánul.

-Már teljesen feltöltődtem.-ültem máris ölébe.És kezdetét vette a következő menet…