4.rész-Mit érzek?!

~Hyomin szemszöge~

Nekem elmaradt az utolsó órám,így a folyosón megvártam Jiyeont.Horror volt azt a 45 percet végig állni.Hát igen az iskolának nem telik padokra…Áhh ki nem állhatom ezt a sulit,már tudom miért ment el Minho innen.Mikor kijött Jiyeon a teremből odamentem hozzá,majd együtt indultunk el haza.

-Képzeld,most törin kiszámoltam,hogy már csak ez a hét és a kövi aztán nyári szünet.-lelkesedett mellettem.

-Jó elfoglaltságod van törin.-nevettem.-De nekem jó hosszú nyári szünetem lesz.

-Jaj,tényleg te már ballagsz el.-szomorodott el.

-Hát igen…-ebből  a suliból csak Jiyeon fog hiányozni semmi más.-De majd fogunk így is sokat találkozni megígérem.-mosolyogtam bíztatóan.

-Ajánlom is.-dorgált meg mutató ujjával,mire mindketten elnevettük magunkat.-Akkor neked lesz diploma osztásod,ugye?

-Lesz,de én nem megyek.-láttam meglepődött arcát így elmondtam miért.-Egy nappal előtte meg mondom a dirinek,hogy valahova megyünk a rokonokkal és elkérem a diplomát.Azt kész.

-Ohh értem.-esett le neki.-De rossz kislány lettél.-nevetésünk közepette léptünk ki az iskola ajtón,és megpillantottam Minho-t,hogy vár valakire.A mosoly azonnal lefagyott arcomról,de Jiyeon csak húzott felé.

-Sziasztok!-köszöntött minket egy óriási mosollyal.

-Te meg mit keresel it?-kérdéztem azonnal.

-Nem is köszönsz?Kedves vagy.-durcizott.-Amúgy meg ha tényleg tudni akarod akkor ő elé jöttem ki.-húzta maga mellé Jiyeont.Hogy mi van?!

-Hogy mi van?!-ismételtem gondolatom.

-Tudod,mi együtt vagyunk.-csókolta meg Minho Jiyeont,majd össze fonta ujjaikat.Láttam,hogy Sehun teljesen ledöbbenve sétál el mellettünk.

-Mióta vagytok együtt?

-Tegnap óta.-vágták rá egyszerre.

-Nála voltam tegnap ezért nem találkoztál velem.-folytatta Minho.

-Már le is feküdtetek?-tágultak ki szemeim.

-Halkabban Hyomin.-fogta be Jiyeon a szám,mivel kicsit hangosan kérdeztem.-De amúgy még nem.-vette le kezét számról,mivel látta,hogy elhalgattam.

-Akkor jó.-könnyebbültem meg.

-Akkor jó?Ezt hogy érted?Csaknem te akartad megmondani,hogy mikor feküdhetünk le?-akadt ki kicsit Minho.

-Nem,dehogy…csak hát nem akartam,hogy már az első nap lefeküdjetek.

-Azért.-borzolta össze hajam Minho.Tudta,hogy utálom,de mégis megtette.Na majd mit kap tőlem ha haza ér…-Na de mi most megyünk.Majd haza nem tudom mikor megyek.

-Oké.Nekem hidd el tök mindegy,hogy mikor jössz.-emeltem fel kezeim.-De jól van menjetek,nekem úgyis van egy kis elintézni valóm.-és ezzel a mondattal Sehun után rohantam.Még jó,hogy arra lakik amerre én.

-Sehun!Várj meg!-kiáltottam utána,mire felhúzott szemöldökkel hátra fordult.-Tudom,hogy nem igazán vagyunk jóba,de valamiről beszélnünk kell.-kezdtem mikor már utol értem.

-Felőlem.De lehetne út közben?Hamar haza akarok érni.

-Persze,menjünk.-indultunk el.

-Nos….mi volt ilyen életbe vágóan fontos,hogy utánam kellett rohannod?-fordult fejével felém.

-Jiyeonról akarok beszélni.-egy pillanatra megállt,majd folytatta útját mellettem.

-Minek akarsz róla beszélni?-kérdezte gúnyosan.-Semmi közöm hozzá.

-Tudom,hogy még mindig szerelmes vagy belé.

-Honnan veszed?

-Engem nem lehet átverni.Teljesen látni rajtad,hogy még mindig úgy érzel,mint akkor régen.És most tökre le vagy döbbenve,hogy a bátyámmal van együtt,miközben te mindent megpróbálsz,hogy veled legyen,ne mással.-meséltem el amire eddig rá jöttem.

-Ezt tuti Jiyeon mondta el.-mondta egy sóhajjal kísérve.

-Nem,nem ő mondta.Pedig beszélni akartam vele,de tényleg nem ő mondta.Mindenre magamtól jöttem rá.- büszkélkedtem.

-Okos egy lány vagy.-borzolta össze a hajam.

-Héé!-rendeztem vissza hajszálaim.-Amúgy meg tudom,hogy az vagyok.

-Na jó,de ezzel én mit kezdjek?-értetlenkedett.

-Segíteni akarok,hogy megszerezd magadnak Jiyeont.

-Miért?-értetlenkedett megint.

-Mert nem akarom,hogy a bátyámmal legyen együtt.Cukik meg minden,de….nem tudom,csak nem akarom.Meg amúgy,szerintem veled jobban illik össze.

-Kössz…asszem…-azt hiszem egy kicsit elpirult,de lehet,hogy csak képzelődtem.-És hogy akarsz nekem segíteni?

-Hát csak annyi lenne,hogy kellene találnod valakit,aki bele megy abba,hogy eljátssza a barátnőd,hogy Jiyeon féltékeny legyen.-magyaráztam el tervemet.

-És honnan  veszed,hogy féltékeny is lesz?

-Tudom,hogy még ő is szeret téged.Csak nem akarja magának bevallani.

-Ezt már nekem is mondta…

-Látod,én mindenre rá jövök.-mosolyogtam,hátha ki csalok belőle is egy mosolyt.És sikerült is.Meg kell mondjam,hogy elég szépen mosolyog…Miket hordok itt össze.Jiyeonnal kell össze hoznom…Gondolat menetem az szakította meg,hogy megláttam Luhant egy nagyon helyes lánnyal az út másik felén.Ő nem vett engem észre,de nem is baj.Amint láttam nagyon jól kijönnek,mivel egész végig nevettek.

-Expasi?-zavart meg Sehun.

-Mi?Jaj dehogy,csak féltékeny voltam,hogy egyesek milyen szerencsések.-húztam keserű mosolyra számat.

-Ahha.-csak ennyit mondott,de nem is vártam többet.

-Hát én ebben lakok.-álltam meg a házam előtt.-Majd még beszélünk gondolom.

-Figyelj!-nézett rám.-Nem akarod,te eljátszani az álbarátnőmet?-kérdezte félénken,mire teljesen ledöbbentem.-Kezdelek bírni,szép is vagy és mindig is akartam egy noona-t.-mosolyodott el.

-Hát,nem is tudom...-gondolkodtam el.

-Kérlek.Te rád biztos féltékeny lenne.-kérlelt.Jézusom,de szép szemei vannak…Hyomin,legyél önmagad.

-Na jó,legyen.-egyeztem bele.

-Szuper!Köszi.-mosolygott megint.-Akkor holnaptól már egy pár leszünk?

-Igen.

-Akkor reggel ide jövök eléd jó?-bólintottam,mire közelebb jött hozzám.Először lefagytam,hogy mit akar,de utána azonnal ellágyultam.-Akkor majd holnap.Szia.-mondta miután,egy hosszú puszit nyomott az arcomra.Még köszönni is elfelejtettem,annyira ledöbbentem.Egy kis idő után végre bementem a házba.Nem tudom mi ütött belém,de valahogy jól esett azaz egy kis puszi…Szóval holnaptól Sehunnal fogok járni.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy mit fog Jiyeon szólni hozzá…

~Jiyeon szemszöge~

Miután elváltunk Hyimontól hozzám indultunk el.Szerintem egész jól fogatta,hogy együtt vagyunk Minhoval.Pár nap után biztos megszokja.

-És mit fogunk csinálni nálad?-törte meg a csendet egy kis idő után.

-Nem tudom,majd mikor már ott leszünk nálam kitaláljuk.

-Rendben.-zárta le a témát.

Pár perc séta után már meg is érkeztünk.Bementünk majd mindketten levetettük a cipőinket az előszobában.

-Kérsz valamit inni vagy enni?-indultam el lassan a konyhába.

-Hozz egy kis popcornt.-mondta miközben a nappaliban lévő DVD-ket nézegette.

-Filmet akarsz nézni?-kiabáltam már a konyhából,miközben a popcornt raktam be a mikroba.Beállítottam két és fél percre,majd odaosontam Minho háta mögé.Lassan köré fontam kezeim és szorosan hozzá bújtam.Ez azt váltotta ki belőle,hogy megfordult és átölelt.Éreztem,hogy a kezében tartja a DVD-t amit meg akar nézni.Adott egy puszit a fejemre majd elengedett.

-Ez a film még csak most jött ki,de neked már meg van?-tartotta fel  filmet.

-Tudod,megvannak a kapcsolataim.-mosolyogtam rá,amit viszonzott is.De sajnos ekkor elkezdett pattogni a kukorica.Én meg azonnal a kanapéra ugrottam, a fejemre raktam egy nagyobb párnát és a füleimhez szorítottam.

-Mi a baj?- ijedt meg Minho azonnal.

-Tudod,hogy utálom ezt a hangot.-mondtam  a párna alól,amit azt hittem nem fog meghallani,de mégis mivel leült mellém és felhúzott.

-Gyere ide,te.-húzott magához,én pedig azonnal hozzá bújtam.-Ne félj,itt vagyok neked.Nem fog az történni mint akkor.- nyugtatgatott ami kicsit segített is.Azóta utálom ezt a hangot,amióta pár éve a szemem láttára lőtték le apumat.A pattogásnak pontosan olyan hangja van,mint a fegyvernek.Ő volt a legfontosabb nekem,ezért össze omlottam.Több hétig csak sírtam a szobámban.Nem ettem semmit se,egy lépést se tettem ki a szobámból és senkivel se beszéltem ez idő alatt.És az csak tett rá még egy lapáttal,mikor anyumat felakasztva találtam a szobájában.Mikor megláttam,ott helyben elájultam.Nem tudom mikor,de valamikor megtaláltak engem és elvittek a kórházba.Ott ébredtem az ájulásomból.Mikor rájöttem miért is vagyok itt azonnal hangos sírásba kezdtem…de arra nem számítottam,hogy lesz egy szobatársam…

-Miért sírsz?-kérdezte egy hang mellőlem.

-Semmi közöd hozzá…-mondtam halkan miután kicsit lenyugodtam.

-Igen,tényleg nincs,de akkor legalább hagy nyugtassalak meg.-mondta komoly arcal.Azt hittem,hogy viccel,mivel még csak most találkoztunk,de már meg akar nyugtatni…-Gyere ide!-húzta fel maga mellett a takarót.Hezitáltam,hogy oda-e feküdjek egy idegen mellé.De valamiért megbíztam benne,így mellé feküdtem.Egymás felé fordulva voltunk.Magához húzott én pedig melkasához bújtam.Teljesen megnyugtatott a  közelsége.

-Te is azért vagy itt mert elájultál?-néztem rá.

-Hát ja…Valamikor csak úgy össze esek…-mondta mire én elnevettem magam.

-Hé ez nem vicces,néha fáj amikor keményre esek.-durcizott.

-Jó sajnálom,tudom,hogy rossz,de elképzeltem,hogy beszélsz valakihez aztán egyszercsak bumm,összeesel. - kuncogtam még mindig,mire ő is elnevette magát.Nagyon aranyosan tud mosolyogni.

-Na jó,ez tényleg vicces.-erre  mondatára már újra hangosan nevettem.

-Na ezt már jobban szeretem.-nézett le rám.Össze akadt a tekintetünk,mire mindkettőnk arca elkomolyodott és csak bámultunk egymás szemébe.Gyönyörű szemei teljesen megigéztek,egyszerűen nem tudtam nem bele nézni.Szemezésünk egy nővér zavarta meg.Látszott rajta,hogy meglepődik,hogy engem a másik ágyba talál.Azért jött be,hogy megmondja,hogy már mindketten haza mehetünk.Nem nagyon akartam haza menni,mivel tudtam mi vár rám.Magányosság.És biztos,hogy ő is hiányozni fog…

Azóta is az Amerikában élő -gazdag- nagyszüleim segítenek ki.Nélkülük már tuti,nem élnék.Ezt a történetet sose fogom elfelejteni.Azt,hogy ekkor veszítettem el a szüleim….és azt,hogy ekkor találkoztam először Sehunnal…Örökké meg fog maradni bennem.

-Már jobban vagy?-kérdezte Minho mikor látta,hogy abba hagytam a reszketést.

-Igen.-ekkor meg állt a kukorica pattogás is.

-Ide hozom.-állt fel mellőlem.Amíg ő a popcornt hozta addig én beraktam az általa kiválasztott akció filmet.

-Nem baj,hogy akció film,amúgy?-jött vissza egy tál sós popcornnal.

-Nem.Szeretem az akció filmeket.

-Ez is az egyik dolog amit imádok benned.-ült le mellém és az asztalra tette a teli tálat.

-Tényleg?És még mit szeretsz bennem?-kúsztam hozzá közelebb.

-Most tényleg kezdjem el felsorolni?-ültetett az ölébe.

-Nem muszáj…ölég,ha kimutatod,hogy szeretsz.-karoltam át nyakát.

-Az már könnyebb…egy kicsit…-húzott magához kuncogva.

-Na akkor hajrá nagyfiú.-invitáltam őt egy csókra,amit szívesen viszonzott.Közben elindult a film,de mi abszolút nem foglalkoztunk vele.Elszakadtam tőle egy kicsit.

-És a filmmel mi lesz?-kérdeztem még mindig közel hozzá.

-Majd megnézzük máskor.-felelte egyszerűen.-De most gyere vissza,még nem volt ölég.-húzott újra magához.Én csak mosolyogva megcsókoltam.Lassan áttolta nyelvét a számba,hogy vad táncra hívja az enyémet.Nem ellenkeztem,sőt!Többet is akartam,de tudtam,hogy még nem szabad.De úgy látszott,hogy Minho nem így gondolja.Derekam simogatásáról áttért combomra,miközben fenekemen is megállt és párszor bele markolt.Ekkor újra elszakadtam tőle.

-Minho…-mondtam neki szenvedélyesen,hogy azt higgye azt akarom amit őt.-Ezt te is jól tudod,hogy még korai.-mondtam már rendesen.

-Aish….azt hittem mást akarsz.-durcizott amin kuncogtam egy sort.

-Majd máskor édesem.-mosolyogtam még mindig.Újra meg akartam csókolni,de megzavart a mobilja. Leszálltam róla ő pedig kivette zsebéből a telefont és beleszólt.

-Mond!....Most?....Minek?....Ugye tudod,hogy idióta vagy?.....Na jó,mindjárt ott vagyok.-tette le.

-Hova kell menned?-biggyesztettem le ajkaim.

-Minniehez.

-Vagyis Taeminhez?

-Igen.Ott van nála Jinki és mindenképp csirkét akar vele csináltatni.-erre elnevettem magam.Tipikus Jinki.-És Minnie nem tudja,hogy kell,így nekem is el kell mennem hozzá,mert én tudom.-sóhajtott.

-Oh,a kis séf.-mosolyogtam.-Nekem is főzöl majd egyszer?-csillantak fel szemeim.

-Persze.Holnap is gondolom itt leszek,mivel muszáj lesz bepótolni ezt a napot,és addigra találj ki valamit és majd együtt megcsináljuk.Így jó?

-Nekem bárhogy jó,csak itt legyél velem.-pirultam el.

-De édi vagy.-nevette el magát.-De akkor én most megyek is.-állt fel amit én is követtem.Az ajtóban még váltottunk egy nagyon hosszú csókot,majd elment.Bent kikapcsoltam a filmet és beraktam egy vígjátékot,miközben megettem a popcornt.Talán most Minhoval olyan boldog vagyok,mint eddig senkivel.De olyan mintha hiányozna valami…vagyis inkább valaki….

3.rész-Együtt

~Hyomin szemszöge~

Miután haza értem egy újabb unalmas iskolai nap után,megcsináltam a leckéim azután  beültem a gép elé.Mivel nem volt semmi érdekes sehol ezért gondoltam megnézem a suli kosár csapatát,biztos jól áll Luhannak a kosaras mez.Több kép is volt a csapatról,de egyiken se láttam őt.A suli egész honlapját átnéztem,de sehol sem volt,semmilyen Luhan nevű srác.Kicsit aggódni kezdtem,hogy lehet ő is a Garam sulisok közé tartozik.Próbáltam nem erre gondolni,de egyszerűen nem ment ki a fejemből.Ha tényleg közéjük való,akkor egész idő alatt hazudott nekem,mivel ő tudta,hogy én melyik suliba járok.Kérlek Istenem,ha más suliba is jár,legalább ne a Garam legyen az…Előkutattam a zsebemből a telefonom,kikerestem Luhan számát és félve megnyomtam a hívás gombot.Már épp azon voltam,hogy leteszem,de hirtelen beleszólt.

-Szia!-szólalt meg vidáman.

-Szia!

-Miért hívtál?

-Figyu,ráérsz most?Valamiről beszélni szeretnék.

-Persze.Telefonon beszéljük meg vagy találkozzunk valahol?

-Inkább találkozzunk.A parkban jó lesz?

-Aha.Pár perc és ott vagyok.-és ezzel letette.Kimentem a házból és miután bezártam az ajtót elindultam a park felé.Gyors léptekkel mentem,így gondoltam biztos fogok rá várni még,de nem.Ő már ott állt a füvön és az eget kémlelte.Meghallotta lépteimet így hátra fordult,és mikor meglátta,hogy én vagyok azonnal elmosolyodott.

-Szia!-köszönt újra.-Nos miről kell beszélnünk?-fordult teljesen felém és kezeit zsebre vágta.

-Te tényleg a Garam suliba jársz?-tértem azonnal a lényegre.Először megdöbbentette kérdésem,de mikor rájött,hogy komolyan gondolom lehajtotta a fejét.

-Honnan tudtad meg?-kérdezte halkan úgy,hogy még mindig a földet nézte.

-Az most nem lényeges.Inkább az a fontos,hogy miért hazudtál?Mit hittél meddig fogom elhinni,hogy a mi sulinkba jársz?-akadtam ki egy kicsit.

-Nem hazudtam.Nem mondtam ki konkrétan,hogy a ti sulitokba járok.-emelte fel a fejét.

-De utaltál rá.És én hülye meg persze mindent elhittem neked.-kezdtem könnyezni.

-Hyomin…ne sírj kérlek.-jött közelebb hozzám.

-Hagyj.-léptem hátrébb majd ő is megállt.-Miért csináltad ezt?Nem lett volna egyszerűbb ha az este után már nem találkozunk?

-Nem,nem lett volna.Azon az estén elindult bennem valami.Olyan érzés kerített hatalmába amit még sose éreztem.És ezt te váltottad ki.Azóta csak te jársz a fejembe és nem tehetek ellene…

-Figyelj…teljesen megértem azt amit mondasz,mert én is így vagyok vele.-erre a mondatomra felcsillantak szemei.-De azt te is jól tudod,hogy köztünk nem lehet semmi.Nem kockáztathassuk,hogy kirúgjanak minket az iskolákból egy ilyen hülye dolog miatt.

-Szerinted ez hülye dolog?Szerinted a szerelem hülyeség?-akadt ki egy kicsit.

-Luhan…-hirtelen megéreztem valami hideget az orromon.Felnéztem az égre és az eső cseppek elkezdtek hullani az égből.Egyre gyorsabban érték el a földet.-Ezt a dolgot inkább hagyjuk abba jó?Így lesz a legjobb hidd el…-mondtam nehezen a szavakat,a már zúduló esőben.

-Valakinek igen,de nekünk biztos nem.-ezzel a mondatával megragadta karom és magához húzott.Megéreztem esőtől nedves ajkait az enyémeken.Nem tudtam elleni tenni.Annyira bele estem,hogy muszáj voltam vissza csókolni.Egyik kezemmel bele túrtam vizes hajába,másikkal pedig pólóját szorongattam.Ujjainkat hirtelen összefonta és szívéhez tette.És ekkor vált el tőlem is.-Remélem érzed,hogy ezt csak te tudod belőlem ki váltani.Soha nem volt még ez velem.Úgyhogy ez a te hibád is.-Akár mennyire élveztem a dolgot,és tényleg éreztem,hogy szíve nagyon hevesen ver,nem tehetem ezt.Ettől csak rosszabb lesz nekünk.

-Luhan,ne nehezítsd meg a dolgot.Én azért jöttem,hogy lezárjuk a dolgokat.Nem azért,hogy egy újabb fejezetet kezdjünk el.El felejtelek,és neked is el kell engem.Többször nem fogunk találkozni,ezt megígérem neked.Isten veled Luhan.-és ezzel elrohantam onnan.Hallottam,hogy még többször is a nevemet kiáltja,de nem figyeltem rá.Vagyis megpróbáltam.Szakadó esőben,könnyektől áztatott arccal,sírástól vörös szemekkel futottam az utcákon.Több órának tűnt mire hazaértem.Amint becsuktam magam mögött az ajtót,lerogytam a földre és őrült nagy bőgésbe kezdtem.Egyszerűen nem tudtam megállítani a könnyeimet.Estébe nyúló sírás volt,amiből az lett,hogy a földön aludtam el.Minho már délután nem volt itthon,így nem tudott rajtam segíteni.De most legalább ki sírhattam magam…

~Jiyeon szemszöge~

Suli után nem csináltam sok mindent.Csak az ágyon feküdve néztem a plafonra,ahol egy folt volt.Azon kattogott az agyam,hogy vajon hogyan került az oda…A telefonom csörgése törte meg a szobában loholó csöndet.Kicsit meglepődtem a kijelzőn szereplő név láttán,de azonnal felvettem.

-Szia!-szóltam bele gyorsan.

-Szia!-köszönt vissza Minho édes,de mély hangján.

-Miért hívtál?

-Csak azt akarom tudni,hogy otthon-e vagy.

-Igen itthon vagyok.Miért?

-Átmehetek hozzád?-teljesen ledöbbentem a kérdésén.-Hyomin még nem ért haza,és egyedül vagyok.Meg amúgyis régen láttalak.-hallottam hangján,hogy mosolyog.

-Persze,gyere.Még emlékszel a címemre nem?

-De.Sose fogom elfelejtni.Akkor addig szia!

-Szia!-tettem le a telefont.Régebben sokat járt át hozzám.Egyedül és Hyominnal is.De ez valahogy abba maradt.Így örülök,hogy most újra át jön.Azóta nem is láttam őt.Vajon még mindig olyan helyes mint régen?Habár azóta már öregedett.Akkot már biztos jobban néz ki.Régen nagyon tetszett nekem,és láttam rajta,hogy neki is bejövök.Egyikünk se csinált semmit,csak stíröltük egymást.Imádtam őt teljes egészében.Maga a tökéletes férfi.Vissza emlékezésemet a csöngő zavarta meg,így azonnal az ajtóhoz rohantam.

-Szia!-villantotta gyönyörű mosolyát miután kinyitottam az ajtót.Még mindig olyan tökéletes,mint eddig.Sőt,még helyesebb lett.

-Szia!-mosolyodtam el én is.-Gyere!-tárta kijjebb az ajtót.-Minek köszönhetem látogatásod?-álltam meg vele szembe,miközben a cipőjét vette le.

-Hát…azért is mert rég láttalak.-egyenesedett fel,így a fejem is feljebb kellett vinnem,hogy a szemébe nézzek.-És azért is,mert hiányoztál.-ölelt át erősen.

-Te is hiányoztál.-viszonoztam ölelését.Olyan melegség töltött el azzal az egy szavával,mint még sose.Elengedett,majd a konyha felé vettük az irányt.-Kérsz valamit inni?Vagy esetleg enni?-fordultam meg hirtelen,de nem kellett volna,mivel szorosan mögöttem jött így nekem jött.

-Bocsi.-mondta nevetve,amire nevetéssel válaszoltam.-Amúgy van még egy dolog amiért át jöttem.-váltott át komolyra.

-Oké,mondjad a harmadik okot is.-ültem fel a konyha pultra.Régi szokásom,hogy nem a székre ülök hanem a pultra…Pontosan elém állt,és megtámaszkodott mellettem a pulton.Zavarba jöttem közelségétől.Arcunk is nagyon közel volt egymáshoz.És így,hogy én a pulton ültem egy szintben voltak.

-Figyelj….Ezt már rég elakartam mondani,de nem volt sose merszem.Már amikor először találkoztunk,akkor nagyon megtetszettél.És ez idő alatt teljesen beléd estem.Nem tudom,hogy te mit érzel.De én többet akarok ennél.Többet a barátságnál…-nézett mélyen a szemembe.Nem gondoltam volna,hogy ezt érzi irántam.

-Már amikor először találkoztunk?-döbbentem le.

-Igen…És te…mit gondolsz erről?-kérdezte félve.

-Én is így érzek.Már az elejétől kezdve.-mosolyodtam el.

-Tényleg?-virult fel azonnal.

-Tényleg.

-Annyira örülök.-ölelt át szorosan.

-Megértem,hogy örülsz,de azért megfojtani nem kell…

-Bocs…Hidd el nem akarom megölni,azt akit szeretek.

-Szóval szeretsz,mi?-karoltam át nyakát,hogy közelebb legyen hozzám.

-De még mennyire.-ölelte át derekam.-És ezért  reménykedek abban,hogy a barátnőm leszel.

-Szíves örömest.-húztam közelebb.Már semmi levegő nem volt köztünk.Édes ajkait már enyémeken éreztem,és soha többé nem akartam,hogy elvegye őket róla.Nyelve lassan átcsusszant számba és harcra hívta sajátom.Elvette az összes levegőmet,ezért el kellett tőle szakadnom.

-Amúgy én is szeretlek.-tettem hozzá halkan.

-Azt hittem,már sose mondod ki.-kuncogott,ami mosolyra késztetett.Egész délután és még este is nálam volt.De nem bántam.Már indult volna haza,de én akkor felajánlottam neki,hogy nem-e alszik nálam.Azt mondta ki nem hagyná ezt a lehetőséget.Együtt bújtunk be a takaró alá és még ott is beszélgettünk egy kicsit,de engem hamar elnyomott az álom.Remélem sokáig maradunk együtt és,hogy Hyomin is jól fogja fogadni….

2.rész-Érzelmek

~Hyomin szemszöge~

Egész hétvégén csak Luhanre tudtam gondolni.És még hétfőn suliban is őt kerestem,de sehol sem láttam.Lehet megbetegedett és nem jött…Vagy az is lehet,hogy nem ide jár…Remélem az első választás.

Ebédszünetben a magyar cuccaim pakoltam be a szekrényembe,majd az udvarra készültem,de találkoztam Jiyeonnal így beszélgettünk egy kicsit.

-Na,találkoztál azóta azzal a fiúval a bálból?-kezdte azonnal.

-Nem.Sajnos…-szomorkodtam.

-Attól még,hogy most nem találkoztatok attól még fogtok biztosan.Ne add fel.-mosolygott bíztatóan.

-Oké.-mosolyodtam el én is.-Ezért szeretlek annyira,te mindig tartod bennem a lelket.-nevettem fel és szorosan átöleltem.Ő is velem együtt nevetett.Miután elengedtük egymást Jiyeon mintha lefagyott volna.Nem értettem miért,így hátra fordultam,hátha valami mögöttem van.És igazam volt,Sehun állt előttem.Először rám,nézett aztán Jiyeonra.

-Beszélhetünk?-szólt Jiyeonhoz.

-Persze.-válaszolta.

-Akkor én most megyek.-mutattam az udvar felé.-Majd hívlak.-köszöntem el Jiyeontól.

Láttam,hogy bemennek az osztályukba.Na majd holnap kifaggatom Jiyeont.Kimentem az udvarra és egyből ezren támadtak le,hogy meséljenek mindenféléről.Ez az ára a népszerűségnek,de engem nem zavar.

Miután hazamentem,gyors megcsináltam néhány leckét,azután mivel jó idő volt kimentem a közeli parkhoz.Csak egy kis erdős park ahová nem sokan járnak.Most is így volt.Rajtam kívül egy árva lélek sem volt a közelben.Lefeküdtem a fűbe és az eget kémleltem.

-Azt hittem ide rajtam kívül nem jár senki.-szólalt meg egy fiú hang,ezért felültem.

-Én pedig azt,hogy én rajtam kívül senki.De úgy látszik mindketten tévedtünk.-kijelentésemre elmosolyodott,mire azt hittem ott helyben elájulok.

-Leülhetek ide e bájos teremtés mellé?-kérdezte,mire felvontam szemöldököm.

-Luhan?-lepődtem meg.

-Szia!-mosolygott még mindig.-Szóval leülhetek?

-Persze.-mosolyogtam most már én is.Lehuppant mellém és az eget kezdte figyelni.Én is ezt szerettem volna csinálni,de valahogy ő jobban érdekelt.

-Kerestelek ma suliban,de nem láttalak sehol.-szólaltam meg egy kis idő múlva.

-Nem volt kedvem be menni.-felelte azonnal.

-Oh,értem.És holnap jössz?

-Nem hiszem.Szerintem egész héten otthon leszek.

-Ahha….az kár.-amint kimondtam ezt a két szót azonnal elvörösödtem,mert félmosolyra húzta száját.

-Az.-válaszolta egyszerűen.-Figyi,nem megyünk el egy fagyira?-kérdezte aranyosan.

-Elmehetünk,de nálam nincs pénz szóval én nem eszek.

-Így is,úgy is meghívnálak butus.-nevetett fel aranyosan.

-Tényleg?Köszi,kedves vagy.-álltunk fel.

-Ez alap egy ilyen lánynál mint te.-indultunk el.

-Ezt hogy érted?

-Egy ilyen szép lánynál mint te.-nézett rám mosolyogva.

-Ne mondj már ilyeneket,létszi.Utálom mikor teljesen elvörösödök.-temettem arcomat kezembe.

-Nem baj.Majd a fagyi lehűt.-karolta át válam.Na a mostani hőmérsékletem még akkor se csökkene ha bele raknának a fagyasztóba.A fagyizóban mindkettőnknek vett két gombóc fagyit.Leültünk az egyik üres asztalhoz és fagyizás közben beszélgettünk.Kiderült,hogy kosaras és hogy nagyon jó is benne.Mondta,hogy jövő héten lesz egy kosár meccs a Nadam és a Garam iskola között.Ott legalább meglátom milyenek a Garam sulisok.

Rá nézett a kezén lévő órára és arckifejezéséről már tudtam,hogy mit fog mondani.-Sajnos most mennem kell.Cseréljünk számot és majd hívlak,hogyha találkozni akarok veled,jó?-mosolygott aranyosan.

-Jó.-odaadtam neki a telefonom és bele írta a számát.Majd odaadta az övét és bele írtam a sajátomat.-Akkor majd hívlak.Szia!-köszönt el és el is tűnt.Szomorú voltam,hogy egész héten nem lesz suliban,de boldog is mivel számot cseréltünk.Remélem hamar felhív.Luhan után én is azonnal elhagytam a fagyizót és haza sétáltam.Otthon csináltam magamnak egy gyors vacsit,majd lefürödtem és elraktam magam holnapra.

~Jiyeon szemszöge~

Miután elengedtük egymást Hyominnal,észrevettem,hogy valaki áll mögötte és miután megláttam ki az azonnal lefagytam.Hyomin is hátra fordult,hogy megnézze mi történt.Sehun először rá majd rám nézett.

-Beszélhetünk?-intézte hozzám kérdését.

-Persze.-feleltem röviden.

-Akkor én most megyek.-mutatott Hyomin az udvar felé.-Majd hívlak.-szólt még hozzám majd elment.Sehunnal bementünk az osztályunkba mivel ebédszünetben általában nincs bent senki így egyedül lehettünk.

-Na miről szeretnél beszélni?-ültem fel padomra ami az első sorban található.

-Rólunk.-állt meg pontosan előttem és megtámaszkodott kezeivel mellettem a padon.Még így is magasabb nálam.

-Sehun ezt már megbeszéltük pénteken.-sóhajtottam.

-Nem érdekel.Tudom,hogyha nem is szeretsz,de valamit még érzel.És ezt nem hagyhatjuk kárba veszni.-mondta komolyan.

-Sehunnie….-Jézus de rég hívtam így.Még akkor amikor jártunk.

-Látod?Még mindig így hívsz.-húzta félmosolyra száját.

-Jó igazad van.Még mindig érzek valamit.De nem tudom,hogy mit.Mert utálnom kéne téged,de egyszerűen nem vagyok erre képes.-mondtam el érzéseim.

-És miért kellene utálnod?-értetlenkedett.

-Ne mond,hogy nem emlékszel.-mondtam kissé gúnyosan.Megrázta fejét,jelezve,hogy tényleg nem emlékszik.-Ch…Tudod azért kellene haragudnom,mivel te megcsaltál engem és ezért szakítottunk.Ha tényleg nem emlékszel…-teljesen ledöbbenve nézett először majd rájött,hogy mit tett és lehajtotta a fejét.

-Azt már megbeszéltük még akkor…

-Még se emlékszel rá.-vágtam közbe.-És attól még,hogy be voltál baszva mint valami nem tudom mi,az nem jogosít fel arra,hogy bárkit megdöngess éjjelek éjjelén.Basszus,nem tudod mit éreztem akkor amikor egy hülye kurvát találtam az ágyadban és nem téged.És te még nem is kértél érte rendesen bocsánatot.Legjobban ez baszta fel az agyam.-borultam ki teljesen.És eljött amitől eddig féltem.Elsírtam magam…Amióta ez a dolog történt eldöntöttem,hogy Sehun miatt nem fogok már soha sírni.Lehajtottam a fejem és úgy próbáltam vissza fojtani a könnyeket.

-Ne sírj kérlek.-nyúlt állam alá és felemelte fejem.-Tudod milyen rossz téged sírni látni?

-El tudom képzelni.-flegmáskodtam.-Figyelj!Az ami köztünk volt,és most a péntek estére gondolok…-figyelmeztettem-…tényleg jó volt.DE többször nem fordulhat elő.Ezt remélem tudod.Ez  csak amolyan düh és szomorúságból létrejött szex volt.Ne éld bele magad,hogy szeretetből feküdtem le veled.

-Jó,gondoltam.Én ezzel csak boldoggá akartalak tenni.És most is arra törekszek.Vagyis törekednék ha meg tudnál bocsátani.

-Nem olyan könnyű,mint azt hiszed.-folyt le újabb könnycsepp az  arcomon.

-Ne sírj már!-Azt vártam,hogy dühösen fogja mondani és letörli az arcom,de nem.Hangja gyengéd volt és ahelyett,hogy letörölte volna könnyeim csak simán megcsókolt.Most hamar észbe kaptam és mielőtt messzebre mentünk volna,ellöktem magamtól.

-Sehun kérlek ne kezdjük újra.-néztem rá.

-Jól van értem.Csak még az,hogy ha baj van akkor kérlek legelőször hozzám gyere és velem beszéld meg.Rendben?-nézett kérlelően a szemembe.

-Jó,megígérem.-nem tudtam neki nemet mondani.Miután megígértem neki becsöngettek így elment tőlem a helyére én pedig lepattantam a padomról és leültem a székemre.Az biztos,hogy először Hyominhoz fogok menni ha baj van,de utána Sehun lesz az első.Nem mintha másra nagyon számíthatnák.Sehunnal a nap folyamán többször nem beszéltem.Délután nem volt kedvem leckét írni,gondoltam majd holnap lemásolom valakiről.Kicsit gépeztem,meg tévéztem azután már este is lett így lefürödtem és elmentem aludni.