~Hyomin szemszöge~
-Hyomin!Hyomin-futott a
szekrényemhez Jiyeon.
-Mizujs?-kérdeztem unottan,tudtam
mit akar mondani.
-Van új pasim.-ugrált mellettem.
-Gondoltam.-csuktam be
szekrényajtóm.
-Most miért vagy ilyen?
-Mivel ő a 3. ebben a
hónapban.
-De ő más.-mondtam az
utolsó szót vele együtt,mire elnevettük magunkat.-Vagyis reméljük.-karolt belém
és elindultunk az utolsó óráinkra.Nem tudom,hogy tudja így váltogatni a
pasikat.És mindig a fiúk akarnak vele járni.Velem miért nincs ez?Na jó,már
akartak velem járni többen is,de én vissza utasítottam őket.Még várok az
igazira…
-Képzeld,azt
hallottam,hogy néhány Garam iskolás be akar sunnyogni a bálra.-álltunk meg
szekrényem előtt utolsó óráink után.
-És ez miért olyan
rossz?-vettem ki táskámat.
-Jhaj,te még nem ismered
őket.-rázta fejét Jiyeon.-Ha sokan jönnek akkor tönkre fogják tenni.És
főleg,hogy álarcos bál lesz,nem fogjuk őket hamar felismerni.
-Szerintem nem mernek
olyan sokan jönni,mert a tanárok ismerik őket,vagyis gondolom.Amúgy kivel mész?
-Hát az új pasimmal.
-És amúgy,hogy hívják?
-Öhm…-gondolkodott el.
-Hát ez jó kezdet.-csuktam
be nevetve szekrényem.
-Nem akarnál inkább velem
jönni?-jelent meg Sehun Jiyeon mögött.
-Miért akarnák veled
menni?-fordult meg és összefonta karjait melle alatt.-Ölég itt a suliban
elviselnem téged,nem akarlak utána is.
-Hidd el,ha most nem lenne
pasid,akkor mindenképp velem jönnél.-hagyott minket Sehun ott egy félmosollyal.
-Annyira
utálom.-idegeskedett Jiyeon miközben a kijárat felé tartottunk.
-Aha,persze.-mosolyodtam
el.
-Most mi van?-tárta szét
kezeit.
-Semmi,semmi.-legyintettem.
Otthon előkészítettem a
báli ruhám (fehér,comb középig érő,derékig testhez simuló,onnan pedig szét
ágazik),a hozzá illő cipőt és elmentem fürödni.Miután vettem egy jó kis
habfürdőt,hajamat kicsit begöndörítettem és hátul egy kis részét össze
fogtam,feltettem egy kis sminket,majd felvettem a ruhát és a cipőt
is.Előhalásztam az álarcom a fiókomból és a tükröm elé álltam.Elégedett vagyok
a kinézetemmel.
-Hyomin,kész vagy?-szólt
be bátyám,Minho.
-Igen,már megyek.-Még
gyors megigazítottam a ruhám és kimentem Minhohoz.
-Gyönyörű vagy!-nézett
rajtam végig.
-Köszi!-kuncogtam.
-Mehetünk?-tette ki
kezét,hogy bele karoljak.
-Mehetünk.-karoltam
belé.Akárki,akármilyen cikinek tartja,hogy én a bátyámmal megyek a bálba,én nem
így gondolom.Már rég tudtuk,hogy mi együtt fogunk menni.Hát mi ennyire
szeretjük egymást.Beléptünk a tornaterembe,ami gyönyörűen ki volt díszítve.A
terem két felén,ahol a lelátók vannak,rózsaszirmok voltak elszórva.Mindenhol
rózsaszín,piros és fehér lufik repkedtek.Egyszerűen lélegzetelállító.
-Nos,gondolom az első
táncot nem velem akarod táncolni.-engedett el Minho miután beléptünk.
-Nem,megengedem,hogy el
menj csajozni.-nevettem.-És köszi,hogy eljöttél velem.
-Tudod,hogy bármikor
számíthatsz rám.-ölelt meg.-Amúgy se tudtam volna választani,hogy kivel jöjjek.
-Ó,értem.-mosolyodtam
el.-Na menj,majd otthon találkozunk.-indultam el a pult felé.Ahhoz képest,hogy
sulis bál,csoda,hogy alkoholos italok is vannak.-Egy vodka-dzsúszt
létszi.-szóltam a pultos fiúnak,aki egy mosoly kíséretében elkészítette az
italom.-Köszi.-mondtam mikor lerakta elém a kész italt.
-Na találtál már
pasit?-jött oda hozzám Jiyeon.
-Még csak most
jöttem.-nevettem,majd bele ittam italomba.-Hol hagytad a pasidat?-néztem rá.
-Hagyom,hagy bulizza ki
magát a haverjaival.-legyintett.
-Ó
értem.-bólintottam.Kicsit örülök,hogy nem vele van,mert az a fiú nem hozzá
illik.Tudom kivel illenek össze,de sajnos „állítólag” utálják egymást.
-Felkérhetem e bájos
teremtést egy táncra?-szólt nekem egy fekete álarcos fiú.Gyönyörű mosolya
elvakított.Haja kicsit kócos ,de látni rajta,hogy így van beállítva.
-Hajrá kislány.-suttogta
nekem Jiyeon,miközben elment mögöttem.Muszály volt elmosolyodnom.
-Persze.-adtam kezem,az
ismeretlen kezébe.Válaszom csak egy újabb mosollyal jutalmazta.Bevezetett a
parkett közepéra,majd egyik kezével derekam fogta másikkal pedig kezemet.Ekkor
felcsendült egy szám amire tangózni szoktak.A zene hallatára mosoly szökött arcomra,majd
bele kezdtünk a tangóba.Elképedtem tánc
tudásán.Nem gondoltam volna,hogy egy fiú így tud tangózni.Miután véget ért a
szám,körbe néztem,és azt vettem észre,hogy a többi ember körbe áll minket és
tapsol.Szóval ilyen jól táncoltunk?Mikor a közönség is észre vette,hogy vége a
táncunknak,vissza álltak a helyükre és tovább táncoltak.Én csak bámultam
gyönyörű szemeibe az ismeretlen partneremnek.
-Jól táncolsz!-szólalt meg
végül ő.
-Köszönöm.Ez rólad is
elmondható.-dicsértem meg én is.
-Áh nem is.-vakarta meg
tarkóját,mire elnevettem magam.-És megtudhatnám e gyönyörű,jól táncoló hölgy
nevét?-fogta meg kezem.
-Hyomin.És a szőke
hercegé?Vagyis inkább rózsaszín.-nevettem újra.
-Luhan vagyok.-felelte
mosolyogva.-Most el kell búcsúznom,remélem még találkozunk.Nagyon örültem
Hyomin.-csókolta meg kézfejem.
-Én is örültem.-néztem
mélyen a szemébe.Egy mosollyal az arcán fordult meg,majd a tömegbe indult.Még
akkor is néztem utána amikor már nem is láttam.Ez az egy tánc teljesen feldobta
az estémet.Egész este jól mulattam.Csak azaz egy dolog zavart,hogy az este
folyamán többször nem láttam Luhant,pedig jó lett volna….
~Jiyeon szemszöge~
Remélem Hyominnak sikerül
azzal a fiúval össze jönnie.El kéne már neki egy pasi…Meg kéne keresnem az új
pasimat.Semmi közös nincs bennünk…ideje szakítani.Mikor már fel akartam
adni,meghallottam egy érdekes beszélgetést.
-Na milyen a csaj?Tényleg
olyan nyávogós ahogy mondják?-nevetett egy fiú.
-Áh nem.Ha közelről megnézed,tudod
milyen szexi?Basszus,főnyeremény.-hallottam meg Jin hangját.
-Csak egy bökkenő
van…-kezdte egy másik srác.
-…hogy egy ribanc.-fejezte
be Jin a mondatot,amin aztán egy jót röhögtek.Nekem pedig könny szökött a
szemembe.
-Jah,csak úgy váltogatja a
fiúkat.-szólalt meg megint az első fiú.
-Figyelnem kell arra,hogy
még az előtt megdöngessem,mielőtt dobna.-nevetett Jin.
-Majd szólj,hogy milyen
volt.Mert ha jó akkor majd rástartolok én is.-nevetett fel egy újabb fiú.Én nem
bírtam tovább,el kellett mennem.Próbáltam úgy el menni,hogy ne vegyenek
észre,de ez nem sikerült.
-Hé Jin,nem ő az a
csaj?-nézett rám az egyik,mire megtorpantam és feléjük néztem.Jin
hátrafordult,hogy megnézze tényleg én vagyok-e.És mikor tudatosult neki,hogy én
vagyok csak annyit mondott:-Igen ő az a ribanc.-kijelentésére azonnal el
kezdtem futni.Nem tudtam merre megyek,csak futottam.Egy hosszú folyosón álltam
meg ahol nem volt senki. Leguggoltam a fal mellé és fejem térdemre hajtva
sírtam tovább.Tényleg azt hiszik,hogy én egy ribanc vagyok?Szóval mindenki így
ismer engem?Úgy ítélnek el,hogy nem is ismernek. Nem tettem semmi rosszat,hogy
ennyire utáljanak…
-Te meg mit csinálsz
itt?-szólalt meg egy ismerős hang mellőlem.Felkaptam a fejem és Sehun aggodó arcával találkoztam.-Mi
történt?-húzott fel a földről.
-Most hagyj
kérlek…-szólaltam meg miközben szemeim töröltem.
-Nem hagylak addig amíg el
nem mondod,hogy ki miatt sírsz.-vett elő egy zsepit majd felém tartotta.
-Semmi közöd hozzá.-fújtam
ki orrom.
-Igen,tényleg nincs közöm
hozzá…De akkor legalább ha nyugtassalak meg.-törölte le elkenődött sminkem egy
másik zsepivel.-Gyere ide!-tárta szét kezeit.Egy kis ideig hezitáltam,hogy
oda-e menjek.De végül hozzá bújtam.Szorosan ölelt magához és egy kicsit
dülöngélt is velem.Annyira hiányzott az ölelése…Csak ő tud ilyen hamar
megnyugtatni.Lehet,hogy még mindig szeret?És én szeretem még őt?Valószínűleg
igen,de ezt ő nem tudhatja meg…
-Gyere,haza viszlek.-fogta
meg kezem és a kijárat felé húzott.
-De…
-Nyugi,még nem ittam.-vágott
szavamba.Vajon honnan tudta,hogy ezt akarom?
Beültetett a kocsijába és
pár perc alatt ott voltunk nálam.Az út csendben telt.Egyikünk se szólt
semmit,de ez így volt rendjén.
-Kérsz valamit?-vettem le
a cipőm az előszobában.
-Nem köszi.-indult el a
nappaliba,amit én is követtem miután levettem a kabátom.
-Na,kiöntöd nekem a
bánatod?-állt meg velem szembe,miután leültem a kanapéra.
-Szerinted egy ribanc
vagyok?-tértem a lényegre.Kérdésem teljesen ledöbbentette.
-Dehogy.Ki mondta ezt?
-Jin.
-Akkor ezért sírtál.-jött
rá könnyen.
-Szerinted csak azért
akarnak velem járni,hogy legyen kivel csinálniuk?-akadtam ki.
-Úgy látszik vannak ilyen
emberek.
-Te…mit szerettél
bennem?-álltam fel és közelebb mentem hozzá.
-Inkább úgy kérdezd,hogy
mit szeretek benned.-mosolygott rám.-Azt szeretem benned,hogy akármi történik
te mindig erős maradsz,a barátaid mellett mindig kitartasz és segítesz nekik ha
segítség kell,soha nem mondod,hogy soha és persze csodaszép vagy.-fordult
teljes testével felém.
-Ne csináld ezt
Sehun,kérlek.-hajtottam le a fejem.
-Mit ne csináljak?Te is
tudod,hogy nekünk együtt kell lennünk.
-Nem,nem kell,mert én már
nem szeretlek.-néztem szemébe.
-Legalább magadnak ne
hazudj.
-Nem hazudok.Tényleg nem
érzek semmit.
-Azt majd
meglátjuk…-csókolt meg hirtelen.Olyan heves volt,hogy egyszerűen nem tudtam
neki ellen állni.Derekamnál fogva húzott magához én pedig átkaroltam
nyakát.Remélem ebből nem fogja észre venni,hogy még mindig szeretem.Elkezdett
valamerre húzni.Nem tudtam merre megyünk,de pár perc múlva rájöttem mivel az
ágyon landoltam.Egy mozdulattal lehúzta ruhámat,majd lehúztam róla zakóját amit
a nyakkendője követett.Leszenvedte magáról nadrágját,majd a melltartómhoz
nyúlt.Egy pillanat alatt kikapcsolta.Miután ez a ruha darab is lekerült rólam,
a melleimmel kezdett játszani,ami sóhajokat hozott ki belőlem.Levette
mindkettőnkről a még zavaró tényezőket és kíméletlenül belém hatolt.Erre volt
most szükségem.Így,hogy durván és hevesen csináltuk,minden feszültség ki ment
belőlem.Már nem dühített fel az amit Jin mondott,most csak Sehun és én
számítottunk.Miután mindketten átléptük a gyönyör kapuját,Sehun fáradtan dőlt
rám,én pedig izzadságtól vizes tincseivel játszottam.Muszály voltam kimászni
Sehun alól,mivel valaki nem akart leszállni a csengőről.Felkaptam a köntösőm és
kimentem az ajtóhoz.Sajnos Jin állt az ajtóban.
-Mit akarsz?-kérdeztem
azonnal.
-Sajnálom amit mondtam,nem
gondoltam komolyan…
-Ch,gondolom.Pedig elég
hitelesnek tűnt amit mondtál.
-Az lehet,de csak azért
mert kicsit sokat ittunk a srácokkal.
-Amit már egyszer
kimondtál,azt nem vonhatod vissza.-jelent meg mellettem Sehun egy szál alsógatyában.
-Óha,még nem is
szakítottál velem,de már egy másik csávóval fekszel le.Ejha,tényleg egy
ribanccal van dolgom.-mosolyodott el gúnyosan.
-Ha még egyszer így
nevezed,velem gyűlik meg a bajod.-szorította ökölbe Sehun a kezét.
-Sehun,nyugi.-szóltam
hozzá halkan.-Jin,menj el,most!És remélem tudod,hogy végeztünk.
-Persze,tudom…Szasztok!-fordult
meg,majd elment.Miután becsuktam az ajtót Sehunt nem láttam sehol,így leültem a
nappaliban a kanapéra és az arcom a kezembe temettem.
-Én azt hiszem
megyek.-jelent meg Sehun teljesen felöltözve.
-Oké…-szomorodtam el.
-Majd hétfőn
találkozunk.-kicsit hezitált,de aztán mégis adott egy puszit fejem
búbjára.Elment és én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal….
